Decemberben úgy kezdtem az Alias Grace-ről szóló értékelésemet, hogy “Margaret Atwood a reneszánszát éli itthon is, s azt kell mondani, hogy éppen ideje volt.” A trend folytatódik, aminek ékes bizonyítéka, hogy újra megjelent A vak bérgyilkos is, ami a szerző Booker díjas regénye, s amelyet egyszer már kiadtak magyarul, még 2003-ban, de valahogy nagyon elment a radar alatt. Annyira, hogy még könyvtárakban is ritkán találkozott vele az ember, pedig én próbálkoztam évente párszor és már épp be akartam vetni titkos fegyveremet, a könyvtárközi kölcsönzést az Alias Grace után (aminek még egy külön podcast epizódot is szenteltünk), amikor jött a hír, hogy a Jelenkor felturbózza és újból megjelenteti. Egyébként nagyon is jó, hogy az Alias Grace után olvastam a regényt, mert igazából benne van egy csomó mindent, ami az előző könyvben is tetszett, ugyanakkor érezhetően Atwood tovább és mélyebbre merül a psziché sötétebb oldalának vizsgálatában.
Iris Chase Griffen 83 évesen magányosan él, közeli hozzátartozói már nincsenek, illetve nem akarnak róla tudomást se venni. Mi mást is tehetne, mint hogy megírja az élettörténetét, elvégre eléggé eseménydús volt, sok mindenki dőlt ki mellőle az évtizedek alatt. Iris és a húga a korán elhunyt, s poszthumusz kultikus rangra emelkedett írónő húga, Laura gazdag kanadai gyáros családba születtek, de a gazdasági válság rendesen befűtött családjuknak. Az idősebb lányt a tönkremenés szélén álló apa beházasítja a prominens Griffen családba. S persze nem minden olyan szép és kellemes, ahogy azt kifelé mutatják az előkelő társaságnak: a testvérek eltávolodnak egymástól, a gyerekkoruktól meglévő vetélkedés elmérgesedik … aztán Laura 1945-ben balesetet szenved. Nem marad más utána, mint A vak bérgyilkos című regény, amelyben egy tilosban járó szerelmespár igazi ponyva történetet sző távoli bolygókról, istennőknek áldozott lányokról és szőnyegszövésben megvakult gyerekekről, akikből aztán a legjobb bérgyilkosok lesznek.
A regény úgy indul, hogy nagyon hamar arcunkba kapunk egy csomó eseményt, titokzatos halálokat 1945 és 75 között, a regényt a regényben, s azonnal érezzük, hogy ebből valami nagyon szaftos dolog fog kisülni, s valóban nem csalódtam, Atwood olyan utazásra invitált, amely egyszerűen magával ragadott és kíváncsi voltam, hova fogunk kilyukadni. Iris persze nem éppen a legmegbízhatóbb mesélő, vannak történetszálak, amelyeket ő is csak másod vagy harmadkézből ismer, s ahelyett, hogy kibogozná a szálakat a sok majdnem gótikus motívummal (balesetek, titokzatos félbetépett fényképek, elmegyógyintézet), csak még inkább tovább szövi a hálóját. Amelyben persze megint a nők társadalmi szerepét járja körbe.
A vak bérgyilkos tipikusan az a regény, amit az utolsó mondat elolvasása után ismét fel kell csapni az elején, meg belelapozni és keresni benne az utalásokat, hogy mi az ami feltűnt és mi az ami nem. Elvégre titokzatos halálesetekkel indulunk, majd jön jó pár név és részletek A vak bérgyilkos című regényből (ó mennyire jó volt ez a szerkezet és a ponyvascifi), s biztos vagyok benne, hogy egy csomó minden elkerülte a figyelmemet, mert annyi réteget halmozott egymásra Atwood, hogy nem egyszerű kicsomagolni és felfedezni a megbújó részleteket, de annál nagyobb öröm, ha legalább párba bele tudunk feledkezni.
Margaret Atwood történetei még azért is zseniálisak, hogy túl azon, hogy minden regényéről kisebb könyvtárnyi cikk és szakdolgozat készül, közben roppant olvasmányos és lebilincselő is. Nem kell akadémikus végzettség, hogy az ember borzongva élvezze ezt a kincset is.
Blogturné
A szolgálólány meséje és az Alias Grace után a Jelenkor Kiadó újabb Margaret Atwood regényt hozott el nekünk új köntösben. A vak bérgyilkos történetével három állomásos blogturné keretében ismerkedhettek meg, s ha velünk tartotok, a turné végén meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.
Fülszöveg
Családi titkok, testvérféltékenység, politikai fondorlat és társadalmi feszültség, ígéret és árulás, veszteség és fájdalom, emlékezés és sóvárgás kavarog Margaret Atwood Booker-díjas regényében.
1945-ben Laura Chase autójával a szakadékba zuhan. Baleset vagy öngyilkosság? – találgatják azóta, hogy nővére, Iris posztumusz megjelentette Laura egyetlen regényét, A vak bérgyilkost. A rejtélyes remekműként ünnepelt könyvben egy gazdag fiatalasszonynak a szeretője, egy ponyvaírásból élő szocialista agitátor mesél titkos légyottokon a Zycron bolygó lakóiról. Ez a harsány színekkel felvázolt történet briliánsan szövődik bele Iris naplójába, aki végül élete alkonyán úgy dönt, megosztja unokahúgával az igazságot a családjukról. Elbeszéléséből fájdalmasan rajzolódik egy gyárosdinasztia hanyatlása és a történelemmel összefonódó személyes sorsok tragédiája.
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Eredeti megjelenés: 2000
Fordította: Siklós Márta
Terjedelem: 824 oldal
Megrendelés
Nyereményjáték
A regény egyik alkotóeleme a történet egyik főszereplőjének, Iris visszaemlékezése, melynek nyomán megérthetjük Laura Chase regényét is. Nyereményjátékunkban minden állomáson elrejtettünk egy-egy olyan, a 20. században élt írónőt, közéleti szereplőt, akinek visszaemlékezése, naplója már megjelent (vagy hamarosan megjelenik). A feladatotok, hogy a kiemelt betűkből kirakjátok az adott személy nevét, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. Kalandra fel!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A truné állomásai
07.23. – Szembetűnő
07.25. – Olvasónapló
07.27. – Spirit Bliss
