Immáron harmadik éve nem pörögtem itt a blogon különösebben a Könyvfesztiválon előre, hanem igyekeztem a podcast-ra tartogatni a terveket meg a véleményeket. Ami most is így volt, ugyanis pont a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitónapjának délelőttjén jelent meg a Popkult, csajok, satöbbi 59. adása és immár hagyományként ott volt téma ez a könyves összeröffenés. S lassan már az is hagyomány lesz, hogy túl a fesztiválon egész más dolgokról is beszélünk. Úgyhogy első körben hallgassátok meg, hogy készültünk (nyugi, megvárom):

Hallgasd meg az 59. adást:


Le is töltenéd? Popkult, csajok, satöbbi S03E07
Ahol lehet értékelni is: ITunes csatorna

KonyvfesztivalszerzemenyekMár csak azért is fontos ez, mert akkor érthető, hogy mennyi mindent tartottam be a tervekből 🙂 Mondhatni, szinte mindent.

Mivel szombaton a várható tömeg, meg egyéb elfoglaltságok miatt amúgy se terveztem kimenni, vasárnap pedig a  rossz idő meg a családnak betervezett mozizás közbeszólt, péntek délelőtt mentem ki a Millenárisra. Az első, környezettel, elrendezkedéssel való ismerkedős kör után pedig beültem a Hess András terembe. Ugyanis itt kezdődött a Kaleidoszkóp – Külföldi trendek az ifjúsági irodalomban című beszélgetés a Manó Könyvek, a Scolar, a Móra, a Kolibri és a TiolsazÁ Könyvek képviselőinek részvételével.

Összességében nem teljesen azt kaptam, amit vártam, mert rögtön az első kérdéskörben felmerült, hogy miért nem magyar szerzők a zászlósai ennek a modern ifjúsági ágazatnak és eléggé elterelődött erre a beszélgetés, de azért még így is sok mindenről volt szó. Például, hogy lehet felépíteni egy szerzőt és mennyire fontos a 3. könyv. Hogy többen is nem önálló kiadóként munkálkodnak, hanem más kiadók alatt (TilosazÁ, Menő Könyvek), esetleg sorozatként (mint Móra a Tabu és a LOL könyvekkel, vagy a Scolar az igazán nívós, komolyabb, különleges ifjúsági regényeikkel), s abban mind egyet értettek, hogy igazán fontos, hogy az író jó legyen és meg tudja szólítani a fiatalokat. Manapság már magyar írók is külön jelentkeznek, hogy pl. a Tabu sorozatba szeretnének írni. De általánosan elfogadott az is, hogy mivel napjainkban az internet révén szinte az összes fiatalnak, tininek hasonló élményei vannak, bármelyik külföldi ifjúsági regény is tud a helyiekhez szólni. Ráadásul úgy tűnik, hogy pont a fiatal felnőtteknek szóló külföldi regények azok, amik igazán gyorsan tudnak reagálni különböző változásokra és problémákra illetve itthon még mindig sokan gondolják, hogy vannak témák, amikről nem írunk a fiataloknak, nem adunk kezébe erről szóló könyveket, ezt mutatja néha a vásárlói elzárkózás is a rázósabb témáktól. Fontos szerepe lenne itt a tanároknak egyébként, mert a kamaszok lássuk be, ritkán szeretnek elfogadni bármit is, amit a szülő igyekszik a kezébe adni, viszont vannak dolgok, írók (pl. Janne Teller), akiket iskolában igazán kézbe lehetne adni és tényleg átértékelni a kötelező irodalmakat. Plusz mindenki felháborodott azon, hogy az ifjúságnak szóló műveket egyszerűen kevesen hajlandók igazán szépirodalomnak venni, keveset azt is lekezelően foglalkozik vele a kritikai világ, holott ezek között a könyvek között is rengeteg van, ami értéket képvisel a témája vagy épp a stílusa miatt. Aztán szó volt még arról, hogy tényleg a fiúk kevesebbet olvasnak, őket nehezebb megszólítani, megtalálni, illetve hogy az ifjúsági regények még a kommunizmus éveiből is mennyire fontos kordokumentumok, mert a változó világot, nyelvet nagyon jól követik és hogy mennyire nehéz eldönteni, hogy akkor most tegyenek-e korhatár megjelölést a könyvekre, vagy sem.

Végülis, ha nem is teljesen a címről volt szó, azért rengeteg izgalmas kérdés került megvitatásra és jó volt látni, hogy mennyire lelkesek többnyire a kiadók munkatársai a témákat illetően.  Plusz felkerült a radaromra néhány könyv és szerző, akiket el kéne olvasni. Amúgy azóta a beszélgetés majdnem teljes egészében megnézhető az Ekultura tv jóvoltából a youtube-on.

kolibriA panel után elindultam, hogy először is beszerezzem a könyvet, amire egy rokon kért fel, ezért rögtön a Könyvmolyképző standjánál kezdtem, ahol összefutottam Anettel és Pupillával, úgyhogy egy kicsit együtt maradtunk, körbenéztünk és én elintéztem a vásárolni valókat. A Kolibri kiadónál megvettem a gyerekeknek választott könyveket, amelyek közül Tom Gates azóta hatalmas sikert aratott, Babszem szombat délutánra már ki is olvasta. Kisebbik fiam még nem különösebben érdeklődött a Kalapos Macska után, de sebaj, eljön majd annak az ideje is.

rengetegA Gabo és Cicero Közös pultjánál ahogy terveztem, beszereztem a Rengeteget, ami tényleg csodásan néz ki és plusz jó, hogy nem csak a védőborítón, hanem a kemény kötésen is rajta van az illusztráció. Itthon kicsit beleolvasgattam, felidézgetve a tavalyi élményeimet a könyvvel, már tudom is, kinek fogom adni először olvasásra 🙂 Megvettem A torzókat is, majd valamikor sorra kerül, talán a Tündöklő lányok után, ami még Várólistás idén. A standon a nézelődés mellett kicsit beszélgettünk is, kérdeztem, hogy nem tervezik-e átvenni Novik sárkányait, meg hogy várható-e a Tündérföld folytatása, de egyelőre ezek nem azok a dolgok, amik mennek, úgyhogy pihenőpályán van….torzok

Az Animus kiadó standján megint voltak régebbi, főleg ifjúsági regények, 1000 forintért lehetett 2 db-ot venni, összebeszéltünk Pupillával így én három, ő meg egy könyvvel lett gazdagabb.  Először a Stanely-t meg a Bradley-t választottam ki, mert mind a kettő nagyon népszerű és fiúknak szól elsősorban, s már gyűjtöm a könyveket az idei Adventi kalendáriumba (egyelőre Babszemmel jobban állok :), aztán meg kitették az Özönvíz-t ami, Madeline L’Engle Időcsavar sorozatának harmadik része, így jött össze a barter.

animus

A KönyvmolyKépző második standjánál beszereztem a kupont és egy lufit a srácoknak. Nézelődést követően még a Delta Vision standjánál álltam többet és bár tudtam, hogy a két hiányzó Pratchett kötet jön velem haza (Baff és az Égből szőtt kalap), csak azt nem tudtam, mi legyen az ajándék könyv, s végül a Fantasztikus Mauríciusnál maradtam, mert ha mást nem, az is jó lesz majd a fiúknak. Itt is jókat lehetett beszélgetni könyvekről, s bár már készülnek Robin Hobb további regényei kiadására, még fordítót keresnek, aki be tudná vállalni őket. Remélem hamarosan találnak…

pratchettek

Szóval idén csak ilyen kis rövid időt töltöttem a Könyvfesztiválon, de azért megtámogattam a könyvkiadást a pénzemmel (még ha ott is hagytam egy csomó mindent, de azért megint bőven gyarapodott a lista arról, miket kéne még elolvasni/beszerezni). Már nem tudom követni, hogy ez most trendi-e vagy sem (mármint elmenni a Könyvfesztre és pénzt költeni ott), de jómagam úgy gondolom, hogy aki szereti a könyveket és megengedheti magának (időben, pénzben), támogassa legalább azzal, hogy elmegy, körbenéz, megveszi és mondjuk levásárolja az 500 forintos belépőt. Én, bár jogosult lennék az ingyenes státuszra, mindig megteszem. S tudom, hogy most már a könyvfeszten alig adnak néhány helyen nagyobb engedményt, mint az interneten bárhol elérhető 20%-t, de valahol tényleg utánozhatatlan bája van annak, hogy megyünk és kézbe veszünk jól összerakott, esztétikus köteteket, beleolvasunk és úgy döntünk a megvételéről, vagy éppen ott hagyjuk. Ráadásul bár én idén alig tettem meg, de azért jó volt könyvszeretőkkel találkozni és beszélgetni, pletykálni és híreket megosztani.

Biztos, hogy jövőre is ott leszek, a XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.

Oszd meg!