Külföldi blogokat olvasgatva mindig ráakadok címekre, amikre úgy hivatkoznak, mint nagy klasszikusokra, gyerekkoruk meghatározó élményére, nálunk meg jobb híján mondjuk játszották a regényből készült filmet, onnan lehet ismerős a történet. Ez volt a hátterében annak is, hogy odafigyeltem, amikor híre jött, hogy megjelenik az Örök kaland is magyarul. Mert bár a filmet nem láttam, de annyiszor olvastam már Natalie Babbitt nevét, hogy tudtam, komoly amerikai klasszikusról van szó. S bár anno azt mondtam, hogy YA 1975-ből, miután elolvastam azért módosítanom kell a véleményem, ez inkább a fiatalabb olvasóknak szól, én úgy 10 éves kortól ajánlanám. Mondjuk ehhez képest is szerintem a borítója nagy mellényúlás mert még mindig tartom, hogy érzékeny és okos gyerekkönyv helyett egy Courths-Mahler regény világát idézi. Bár azt meg kell hagyni, hogy mivel saját szememmel is láttam, a könyvesboltokban jó helyre tették.
A tízéves Winnie Foster egész eddigi életében szófogadó, jó kislány volt, talán kicsit unalmas is. Szülei nagyon óvták, barátja nem nagyon volt, s egy nyáron elhatározza, hogy felfedezi a családi birtokon álló erdőt, csak hogy valami izgalom is legyen az életében. S éppen sikerül kifognia, hogy találkozik egy különleges családdal, akik „elrabolják” és beavatják a titkukba, ami pont az erdőben forrással kapcsolatos. Ugyanis a Tuck család mindegyike ivott belőle és azóta nem öregednek és meg se halnak…
Úgyhogy eléggé érdekes kérdést feszeget a regény, az örök élet problematikáját. Nagyon jól írta meg Babbitt, ahogy a Tuck család négy tagja négy különböző szempontot képvisel, bár mindegyikük életét ugyanaz a korty ital változtatta meg, egészen másképp éltek az így kapott lehetőséggel és más-más tanulságot vontak le belőle. Még a 10 éves Winnie is belátja, hogy az örök életet választani nem fenékig tejfel és bár vannak dolgok, amik vonzzák a Tuck családdal kapcsolatban, azért alaposan elgondolkozik azon, hogy vajon ő melyik utat választaná? S mindezt nem szájbarágósan teszi a regény, hanem ahogy a cselekmény halad előre derül ki minden finoman és fokozatosan, s van benne elég izgalom és kaland is ahhoz, hogy elfedje az alapkérdés súlyosságát.
Nem csodálom, hogy a Goodreads-en utánanézve rengeteg értékelés kezdődik úgy, hogy valahányadik osztályban kötelező olvasmány volt a regény, mert ez pont az a történet, ami meg tudja fogni a tizenéveseket. Elvégre nekik még 5 év is rengeteg időnek tűnik, hát még ha szembesülnek az örök élet lehetőségével az hatalmas kérdéseket vet fel. Nagyon jól el lehet róla gondolkozni, hogy valóban érdemes-e az örök élet, van-e olyan életkor, amikor pont jól jön, milyen lehetőségek és milyen veszteségek vannak, ha mégis ezt az utat válasszuk.
Soundtracknek a regény mellé mindenképp ajánlanám a Highlander című film zenéjét. Főleg a Who want’s to live Forever-t! De ez persze már csak az olyan véneknek jut eszébe, mint amilyen én vagyok 🙂
Az Örök kaland tehát csomagolása ellenére egy nagyon kedves és fontos könyv, ami a kamaszkor kezdetének olvasmánylistájába igazán beilleszthető.
Eredeti cím: Tuck Everlasting
Fordította: Papp Vera Ágnes
Kiadó: Európa
Megjelenés: 2013 (1975)
Terjedelem: 144
ISBN: 9789630796521
Honnan: Kiadói, recenziós példány
Off: nagyon köszi a szép képeslapot! Kellemes ünnepeket mégegyszer! 🙂