Te szent kék!Christopher Moore egyike azon szerzőknek, akiknek ha megjelenik új kötete magyarul akkor én azt szívesen olvasom, mert még nagyot nem csalódtam. Mert ugyan néhol döcögősnek érzem a munkásságát, alapvetően mindig szórakoztat és még az összecsapottabb regényei is szereznek az embernek felejthetetlen pillanatokat. Mondjuk a Szent kék!-nél elég magasra helyezték a mércét, hiszen a Biff evangéliuma mellé emelték, s az életmű másik legjobbjaként emlegették. (Hozzátenném, nekem még mindig a Mocskos meló az abszolút kedvencem tőle).

Moore-tól szokatlanul a kor, az események és a szereplők nagy része komoly valóságalapokon nyugszik, elvégre azonnal Vincent van Gogh halálával indul a regény. Ami eléggé különös eset volt, máig találgatásra ad okot, úgyhogy innen kiindulva azonnal Párizsban találjuk magunkat a 19. század végén, amikor is virágzott a festészet a bohém élet és annak rengeteg kulcsfigurája mind megfordul a könyv lapjain. Lucien Lessard, aki csak egy pékdinasztiába született bele, festészetbolond apja révén már gyerekkorától művészek között forgott és maga is ecsetet ragadott, s képeket alkotott. Legjobb barátjával Henri Tolouse-Lautrec-kel próbálják meg kideríteni, hogy pontosan mi is történt Vincent-tel, s így jönnek rá, hogy van egy titokzatos “színember” aki főleg igazi kékkel kereskedik, s mindig van a társaságában egy-egy különleges lány, aki aztán modellként feltűnik a műtermekben. Tehát a dolgok mélyén van egy vagy több nő, aki(k) teljesen megzavarják a bohém fejeket (és ezt itt most szó szerint kell érteni). Szóval van itt minden: gyilkosság, szerelem, Abszint, szifilisz.

Szerettem a könyvet, főleg a témaválasztása miatt, mert még élénken emlékszem, hogy miután kinőttem a képeskönyvek nézegetéséből anyu albumai következtek, márpedig ő gyűjtötte ezeket, így ismerkedtem a festészettel. Majd jöttek a festőéletrajzok is, mert azokból is volt jó csomó otthon, többek között Pierre La Mure regénye Tolouse-Lautrec sorsáról akit egészen a Moulin Rouge című filmig tragikus alaknak gondoltam, de ott és ebben a regényben is egész másképp van ábrázolva és ez jóval szimpatikusabb. Egyébként Moore igazán elemében van, ugyanakkor láthatólag rengeteg mindent összeolvasott a témában és kitalált egy kiváló összeesküvés elméletet (a maga módján persze), amire ráfűzhette ámokfutását. Míg jót szórakozik az ember Lucien és Henri kalandjain meg párbeszédein, mert olyanok együtt mint valami összeszokott zsarupáros, akik állandóan ugratják meg piszkálják egymást, miközben vállvetve harcolnak az ellennel, észrevétlenül magára szed egy csomó mindent a korról, az impresszionizmusról, a festészetről. Kiegészítésként még képek is vannak a könyvben, bár fekete-fehérek, de azért átüt rajtuk az életérzés és pöpecül alátámasztják Moore teóriáját. Aki láthatólag rajong ezért a korszakért, azért tudott ennyire frappáns, lebilincselő és megmosolyogtató könyvet írni. Ami csak kicsit művészeti nyomozás, mert nagyban meg követi az írótól megszokott felépítést.

Az egyetlen problémám igazán Lucien-nel volt, aki amolyan se hús se hal figura, azaz semmi különleges nincs benne, nincs érdekes vonása. Persze tudom, hogy ő a megszokott moore-i csetlő-botló főszereplő, de pár beszólásán kívül, amivel többnyire Henrit igazítja ki, nem értettem, hogy lehet ő, aki miatt Bleu azt teszi amit… Moore persze mindig ilyen béta pasikat ír, de azért ennél emlékezetesebbeket.

Engem jókor és jól talált meg a könyv, mert szeretem a kort, szeretem a művészek életrajzát, különösen imádok kulturális utalásokat felfejteni (s igen, én észrevettem a Ben Hur tévedést és jót mosolyogtam Oscaron). Ráadásul ha a lehetséges magyarázatokat szórakoztató formában és humorral, iróniával plusz hatalmas adag szeretettel átszőve tálalják, az nekem csak még nagyobb élvezet. A Te szent kék! szerintem kiegyensúlyozottabb, mint a Biff, úgyhogy jobban bejött* és nagyon érdemes az utószót is elolvasni, mert Moore hihetetlenül jó meglátásokat tesz az impresszionistákkal és a hatásukkal kapcsolatban.
Eredeti cím: Sacre Bleu!
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agave
Megjelenés: 2013 (212)
Terjedelem: 352 p.
ISBN: 9786155272356
Honnan: Kiadói, recenziós példány

*de azért még mindig Mocskos meló fan vagyok

4.5 Stars
Oszd meg!