Moore regényeivel eddig az volt a bajom, hogy a végére kicsit
ellaposodtak. Legalábbis az Ördögöd van! meg a Biff ilyen volt. A
leghülyébb angyal már nem annyira, a Mocskos meló viszont végig humoros
tudott maradni. Bár a káoszra mutató jelek itt is megtalálhatóak, főleg
a végső leszámolásnál, de aztán jön a csattanó.
Charlie Asher nem kicsit aggódós bétahím, akinek az élete megváltozik, miután megszületik a lánya. Kicsit jobban talán, mint az újdonsült apukákkal előfordul, például ő lesz a Halál. Vagyis a Halál egyik kisinasa. Feladata, hogy megmentse az emberek lelkét, mielőtt azok rossz kezekbe kerülnének. S gyűjtse őket és gondoskodjon arról, hogy a megfelelő emberbe kerüljenek. Persze mindezt nem könnyű felfogni, megérteni, elhinni. Charlie eleinte nem is érti, mi történik vele, csak azt látja, hogy a használtcikk boltba, amit örökölt bizonyos dolgok mintha sugároznának, hogy egy naptárban hirtelen nevek, címek, dátumok jelennek meg az ő kézírásával és egyre több hagyatékhoz jut hozzá. Aztán a maga módján felnő a feladathoz, ami meg túlnő rajta mert San Franciscoban éppen a másik oldal, a sötét is kezd feltámadni, s készülődik a nagy leszámolás. Szóval jönnek a lélekfalók meg még 40 centis mókusfejű, tyúklábú barokkosan öltözködő lényecskék is.
Moore bizarr történetei mellett a szereplőivel tud legjobban lenyűgözn. Már eleve Charlie is megér egy misét, de az őt körülvevők aztán méginkább. A húga Jane aki sokkal inkább Alfahím, mint ő és még a férfi Armani öltönyei is jobban állnak rajta. Aztán Sophie, a lánya, s aki tud egy nagyon rossz szót, na meg sokáig nem volt sikere a háziállatokkal, amíg két igazi pokolfajzat nem jelent meg náluk, hogy vigyázzanak rá az addigi bébiszitter szomszéd nénik, Mrs. Korjev (a medvéivel), meg Mrs. Ling (a leveseivel) mellett. Ott van még a goth csaj boltasszisztens Lily is, aki szerint Charlie még a halálból is kiszívta a menőséget, meg Ray az exzsaru aki interneten próbál társat találni. De feltűnik az ördögöd van!-ból ismerős Rivera nyomozó is, s őt már a természetfelettivel igazán nem lehet meglepni.
Fekete humor tehát, ahogy csak Moore tudja.
Én is annyira imádom, most kaptam meg a futártól a Vérszívó démonokat, sztem az is hasonló kategória:)) Azt, hogy “mint medve”, sose felejtem el.