Nem sokkal azok után, hogy Isoldénál olvastam a regényről megláttam egy kollegánál a kötetet, épp vissza akarta vinni a FSZEKbe, de rábeszéltem, hogy adja nekem. Túl azon, hogy jó pár könyvblogger írt már elismerően a kötetről
eszembe jutott, hogy olvastam én már olyantól is a regényről, akit
mélyebben érint a dolog. Nick Hornby fia is autista és a Vájtfülűekben, ahol több ilyen témájú kötetről is ír, Haddon könyvét is értékelte.  Mondjuk ő beleköt néhány részbe, de azt hiszem neki joga van hozzá.

Christopher elhatározza, hogy kinyomozza, ki ölte meg a szomszéd kutyáját, Wellingtont. Ez jó elfoglaltság lehet egy tizenévesnek. Csakhogy Christopher nem akármilyen srác, hanem Aspreger szindrómás, autista fiú, aki szereti a logikus dolgokat, például a matematikát, amiből érettségizni is szeretne, meg ragaszkodik a rendhez és a szabályokhoz, amiket magának állít fel. Valamint az emberi érzelmek előtt teljesen idegenül áll, csak rajzokról tudja azonosítani az arckifejezéseket, nem érti a szóvicceket és nem szereti ha hozzáérnek. Roppant következetes fiú, mondhatni makacs, de igazából nála ez nem érzelmi választás, hanem az állapota hozza így.Például nem szereti a változásokat, nem érti, miért akarnak emberek nyaralni menni, őj helyeket látni, mikor egy szobában is annyi dolog van, amiről nagyon hosszasan és napokig leheet gondolkodni. A könyvben például nagzon sokszor logikai feladványokat, matematikai példákat magyaráz el Christopher és ezek nem unalmas és felesleges részek hanem igenis bepillantást adnak egy hozzá hasonló fiú világába.

Nyomozása végül olyan helyekre és helyzetekbe sodorja, olyan hatások érik, amik megváltoztatnak körülötte sok mindent és talán, mert ez az igazán nagy dolog egy autista gyerek életében, benne is elmozdul valami.

Nagyon jól megírt könyv ez, igazi gyöngyszem, hogy az ember bepillantást nyerhet egy ilyen betegséggel küzdő ember gondolatai közé, ami nekem külön azért is érdekes, mert annak idején pont akkor voltam au pair a családomnál, amikor kiderült, hogy a legkisebb gyerekük autista, szóval valamennyire van fogalmam róla, hogy a másik oldalról miként néz ki a

Amúgy Haddon írása elvileg ifjúsági  regény, ami rendben is van, de akkor az Európa kiadó miért jelentette meg olyan borítóval amit egyetlen fiatal se fog kezébe venni? Mert mondjuk az angol kiadás ennél jóval vidámabbnak tűnik.
Eredeti cím: The Curious Incident of the Dog in the Night-Time
Kiadó: Európa Kiadó
Fordító: Sóvágó Katalin
Megjelenés: 2004 (2003)
Terjedelem: 260 p.
ISBN: 9630775638

4 Stars
Oszd meg!

3 thoughts on “Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában”

  1. Én nagyon szerettem ezt a könyvet, és a borítója szerintem kifejezetten jó, az a ritka eset, amikor a borító (mint némelyik kép címe) számomra hozzátartozik a műalkotáshoz. Igazából kérdéses, hogy tekinthető-e ifjúsági regénynek, én iskolakönyvtárosként sok ifjúsági könyvet olvasok, és ez inkább az a típus, amit én úgy nevezek, hogy “felnőtteknek — 14 év fölött”. Sok tanár elolvasta nálunk, nem véletlenül. Lois Lowry könyvei például egy másik kategória: szomorú, sokszor tragikus témákról szólnak, de egyértelműen gyerekeknek, fiataloknak.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *