Linn Ullmann neve nem véletlenül lehet ismerős, igen az ő szülei híres emberek: Liv Ulmann és Ingmar Bergman. Ez pedig az első regénye. Ami nagy siker volt, világszerte. Érdekes családregény a könyv, amit Karin Blom mond el, aki se nem ellenállhatatlan mint Anni az anyja, se nem szép mint Julie a nővére, viszont kitartó, s talán még ő jár a legjobban, mert nincsenek illúziói.


“Beszéljek a családomról? Rendben. Anni azért ivott, hogy felejtssen. Én azért, hogy boldog legyek. Apa azért, hogy kibírja. Nagymama aazért, hogy jobban aludjon éjszaka. Selma néni azért, hogy képes legyen egyre rosszabb lenni.”

 

Lehet, Skandináviában mindenki részeges? Ja és persze Karin nem is mindig mond igazat. Erre többször is felhívja a figyelmet a regényben, szóval az olvasó teljes bizonytalanságban van azt illetően, hogy most mi és hogyan is történt? Melyik történet az igaz? Ráadásul mágikus, megmagyarázhatatlan dolgok is bármikor bekövetkezhetnek (makrélává változó pasi, szellemek a templomban stb.). Karin meséiben csapong, elindul a jelenből, visszaemlékezik nővére esküvőjére, az utána következő évek történeteiből szemez aztán még a 30-as évek Amerikájába is eljutunk, ahova nagyapja vándorolt ki és csinálta meg a szerencséjét, hogy hirtelen halála után felesége és gyerekei visszatérjenek szeretett-utált Norvégiájába.

A regény nőkről szól, egymáshoz fűződő kapcsolatukról, anya-lánya viszonyról, testvérekről, házasságról, barátságról. Őrült egy család, különleges környezet és látásmód. Olyan Skandináv az egész (legalábbis az ember lánya valahogy kénytelen volt Bergman filmekre gondolni közben). Számomra a legjobban megírt részek talán azok, mikor Karin nővére fiára vigyáz és együtt várják, hogy a külföldre utazott szülők, akik próbálják megmenteni a házasságukat telefonáljanak. Aztán volt olyan rész is, amit úgy éreztem, befejezetlen és lebegő maradt, mintha valaki a nyomdában vagy a fordításnál kettőt lapozott volna véletlenül…

Fura, hogy nem számítottam arra, különösebben tetszeni fog, magával ragad majd a regény, mégis ez történt. Azt hiszem kicsit több skandináv irodalmat kéne olvasni. De mindig a Peer Gynt jut eszembe és hogy mennyire zord arra a vidék és attól tartok nekem túl drámai és lelombozó lenne bármi onnan Északról.

 

4 Stars
Oszd meg!

3 thoughts on “Linn Ullmann: Mielőtt elalszol”

  1. Kedves Lobo,

    szeretnénk szervezni könyvtárunkban egy programot, ahol könyves témájú blogokat is bemutatnánk… Ezzel kapcsolatban keresnélek, kérlek írj valami kontakt-lehetőséget (címem a kommentnél), ha kíváncsi vagy rá!
    Előre is köszönöm!

    Ádám, könyvtáros

  2. Szia!

    Ez az oldalam: olvasoszoba.blogspot.com

    Gondoltam megosztom veletek, mivel én is könyvekről írok.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *