Ilyen összefoglalót az elmúlt pár évben az énblogomban közöltem le, de azt hiszem, ide is postolom, mert talán akik itt olvasnak, azokat is érdekli.

Akkor a tavalyihoz hasonlóan először jöjjenek a száraz tények:

A 2007-ben olvasott könyvek száma: 74
A 2006-os adaghoz képest természetesen csökkent, de hát mondtam, a 100nál több nem igazán fog még egyszer beleférni.

Ez a 74 könyv 6,2 könyv/hónapot jelent.
Februárban olvastam a legtöbb könyvet, 10-et.
Októberben meg a legkevesebbet: 3 könyvet
Az összes olvasott könyv írói között a férfiak aránya 31% (ez nőtt)
2007-ben általam olvasott könyvek közül 51-et írtak nők
A regények aránya: 97%
Az idén olvasottak között csupán 2 volt non-fiction (volt még pár szakácskönyv, de azok inkább lapozgatósak, nem elejétől a végéig végigolvasottak).
A 74 könyv közül tavaly csak 19-et olvastam angolul (a végén bele is próbáltam erősíteni).
Könyvvásárlásra tavaly 73777 forintot költöttem, ebből 61 kötetet vettem. Idén 14 könyv volt amit elajándékoztam (az összeg 22%-át) és belépett egy újabb kategória, ugyanis gyerekkönyveket is vettem Babszemnek, méghozzá 13-t. (Amiket többszörösen lehetne az olvasott könyvekhez adni, de hát nem számít, hogy 30x elolvastam például a Kisvakond és a nyuszit)
Jah és idén csak 1 könyvet kaptam ajándékba, az viszont nagyon hasznos volt.

 

2007-ben végül beláttam, hogy felesleges kétlakiskodni az olvasónaplómmal, ezért aztán elköszöntem a blogtertől és maradtam a freeblognál, meg a kozmetikázatlan valóságnál.
Akkor lássuk a 10 könyvet (szigorúan időrenben), amely tavaly mélyebb nyomokat hagyott bennem:

Richard Morgan: Valós halál – cyberpunk és noir. Igazi ínyencség
Madeleine Wickham: Coctails for three – könnyed olvasmány létére igazán jó meglátásokkal volt teli
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk – egyelőre nem csalódtam a tavalyi kedvencben
Jodi Picoult: A nővérem húga – meredek téma, csakis zsebkendővel olvasható
Neil Gaiman: Anansi boys – P.G. Woodhouse stílusában, s nekem jobban bejött, mint az Amerikai istenek
Réz András: Mozibubus – a stílus az írásban is megmaradt
Sinead Moriarty: Babablues – megint egy sírva-nevetős
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet – a Bronte nővérek élnek
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány – az ilyen történelmi regényeket imádom.
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák – jobb sokkal, mint a film.

Az év felfedezettjei, legalábbis számomra, mert egyikük se új keletű író, sőt már évek óta mindenki izgatottan várja a regényeiket, de velem most jöttek szembe.
Az egyik Alessandro Baricco volt, akinek a Selyem és Novecento című regénye teljesen lenyűgözött. A Tengeróceán már kicsit nehezebben emészthető és sokkal összetettebb volt, viszont voltak benne rendesen megdöbbentő részek. (Mindhárom bekerülhetett volna a fenti 10be)
Margaret Atwood főleg A szolgálólány meséje című regényével lopta be magát a szívembe, a Penelopeia is nagyon kellemes volt, s a kívánságlistámra felkerült még a Vak bérgyilkost is.
A csalódások:
Elizabeth Kostova: A történész című regényéről nagyon jókat olvastam, akárcsak A tizenharmadik történetről, de ez valahogy mégse váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Mary Shelley: Frankenstein egy klasszikus, amivel már másodszor fogtam mellé
George R.R. Martin: Varjak lakomája azt hiszem, itt kell feladnom. Ennek sose lesz vége, engem pedig ez idegesít.

Oszd meg!