Úgy tűnik, hogy számomra ez az év kicsit Shakespeare Rómeó és Júliája jegyében telt el. Elvégre ez már a harmadik könyv az idén (a Mentsük meg Júliát és a Shakespeare Manga után), ami a híres szerelmesekkel foglalkozik. Anne Fortier regényére a gyönyörű borítója hívta fel a figyelmemet, aztán sok jót is olvastam róla, majd nagyon hamar megjelent magyarul is. A regény története pedig igazán ígéretesnek tűnt.
A korán árvaságra jutott Julie Jacobs-t és testvérét nagynénjük nevelte fel, aki ritkán beszélt a lányoknak a szüleikről, halálukról és Olaszországról. Ám amikor meghal, Julie egy különös üzenettel és titokkal lesz gazdagabb, s elindul Sienába, hogy kiderítse, ki is volt az anyja, mit kutatott ott és milyen kapcsolatban áll ő Rómeó és Júlia történetével. Mert még történetileg is úgy tűnik, hogy a tragikus szerelmesek sztorija valóban megtörtént, bár nem is úgy és ott, ahol és ahogy Shakespeare nyomán elterjedt. Úgyhogy simán el lehet felejteni Ethelt, a kalóz lányát. A történetnek sok változata van, az egyik Sienában keletkezett, a XIV. században, ahol szintén több család is állt egymással szemben, s villongásaikkal, ellenségeskedéseikkel simán olyan emberek halálát okozták, akik élhettek volna tovább és jobban is. Úgyhogy befigyel gyilkosság, titkok, dráma, misztikum és évszázados átok. Amit úgy tűnik, Julia tudna feloldani, ha megtalálná Rómeóját.
Már a fülszövegből az jött le, hogy ez egy Da Vinci kód lányoknak lesz. Csak az a baj, hogy míg Dan Brown könyve elég izgalmasan volt ahhoz, hogy az ember csak falja a lapokat és ne akadjon fel a béna írásmódon, addig itt sajnos ez nem történt meg. A két szálon futó cselekményben, azaz a középkori Siena és Julie mai kalandjai között hatalmas különbség volt. A régi korban játszódó fejezetek érdekesek és jól megírtak voltak, a maiban játszódók pedig… se izgalmas, se érdekes se jól megírtak nem voltak. Simán el tudom képzelni, hogy Itáliában kb. minden városnak megvan a maga története a középkorból, amire rá tudja húzni, hogy Rómeó és Júlia tőlük ered. Úgyhogy ez a rész határozottan szórakoztató, izgalmas és érdekes volt. A másik felét azonban nehéz volt legyűrnöm. Persze nekem már eleve nehezemre esett a főszereplőnőt megkedvelni, nagyon sablonos volt az egész lány, ráadásul kis híján beleesett a túl hülye hogy éljen kategóriámba. Párszor jól meg kellett volna rázni, hogy térjen már észhez és próbáljon meg legalább halványan ésszerűen gondolkozni. Ami meg a modern szerelmes vonalat illeti az is hihetetlenül laposra sikerült az összes béna tipikus romantikus klisé felvonult.
Kicsit olyan érzésem volt a regénnyel kapcsolatban, hogy maga a legenda és a történelem az írónőt is nagyon lekötötte és szenvedélyesen foglalkozott vele, de nem tudott mit kezdeni a modern szereplőkkel és azzal, hogy erőszakolja az ő történetüket Guiletta és Romeo sztorija köré. Úgyhogy aminek izgalmasnak és nyomozósnak kellett volna lenni, az csak béna és erőltetett volt, halvány izgalom nélkül és idétlen dialógusokkal. Viszont a történelmi rész az jó volt. Úgyhogy felemás az értékelésem is: Rómeó és Júlia sztorija még mindig sok jó ötletet rejt magában, amit ki lehet aknázni. Csak legyen, aki jól csinálja.
Persze ha az ember rákeres a neten többségben vannak a pozitív kritikák, úgyhogy jó eséllyel siker lehet a regény. De sajnos messze elmaradt a várakozásaimtól.
Eredeti cím: Juliet
Kiadó: Gabo
Fordító: Módos Magdolna
Megjelenés: 2010 (2010)
Terjedelem: 520 p.
ISBN: 9789636894078
