Folytatódik az előzőekben megkezdett jó kis sorozat. Kinseyben az a jó, hogy teljesen hétköznapi tud lenni és életszagú gondjai probélmái vannak. Például, hogy mit mondjon egy anyának, aki elveszítette a fiát. Nem mond semmit, csak ülnek, fogják egymás kezét és sírnak. Persze azért a végére kicsit ki lett élezve a helyzet, feleslegesen kavart bele szálakat, de valahol az izgalommal is foglalkozni kellett. Jó kis bűnügyi regény volt. Várom a többit is.
