A banyák elindulnak külhonba, mert Magrat tündérkeresztanya lesz, de hát Eszme Mállotviksz és Ogg Ángyi nélkül egyedül semmire se megy. S a mesék külhonban életre kelnek. Valaki életre keltette őket és ha beledöglik is bárki, akkor is heppi endet akar.
Terry Pratchett hozza a szokásosat. A könyv első fele, a boszorkák utazása az feregeteges. Második rész már annyira nem nevetgélős, hangosan felkacagós, de Eszme ott is megéri a pénzét. Sokan fanyalognak a magyar fordítás miatt. Én is olvastam angolul is, ment, mint a karikacsapás, de lefordítani, hát az nem egyszerű. Úgyhogy csak akkor szabad kritizálni, ha valaki jobbat tud felmutatni, mint dr. Sohar Aniko.
Elgondolkoztam azon, hogy nem igaz, hogy Grafton óta csak Pratchettet olvastam el, de aztán eszembe jutott, hogy tényleg nem igaz. Ugyanis nekiálltam a Nászjelentésnek, aztán meg anglia egy hétig és oda vittem magammal ugyan egy Nora Robertset, sőt vettem is ott kint könyvet, de nem volt időm olvasni. Hazajőve folytattam a Nászjelentést, aztán jött ez a könyv és most megint Vavyan Fable. De most talán már befejezem. Úgy látszik ez a nyár egyelőre olvasásmentesebbre sikerül. Na de majd augusztusban belehúzok.
