Ulickaja

Ulickaja könyvei eddig mind tetszettek, főleg a Médea és gyermekei meg a Szonyecska, úgyhogy nem volt kétség, előbb utóbb az új és ismét vaskosabb kötetet is abszolválom. Leginkább az tudott ledöbbenteni eddigi írásaiban, hogy ráébredtem, azokban az években amikor ők a nagy testvéreink voltak, nálunk mégis mennyivel könnyebb volt az élet, mint ott a sztyeppén

Ljudmila Ulickaja Szonyecska című kisregényével jelent meg az irodalmi életben, ráadásul rögtön Franciaországban, ahol előbb adták ki írását, mint Oroszországban. Nálunk most utolsóként adta ki a Magvető ezt a 92 oldalnyi női sorsot az írónő korábbi regényei (Kukockij Esetei, Médea és gyermekei, Életművésznők, Vidám temetés) után. A címszereplő csúnyácska Szonyecska nagyon korán a könyvek rabja

A vidám temetés Ljudmilla Ulickaja negyedik magyarul megjelent könyve (Kukockij-esetei, Médea és gyermekei valamint az Életművésznők után), inkább egy hosszabbra nyúlt elbeszélésnek tűnik, mint regénynek. Legyen akkor kisregény. Itt is, mint a Kukockij eseteiben a főszereplő, egy férfi, Alik az emigráns festő, akit lassan felemészt titokzatos paralízise, körülötte pedig ott vannak a nők, feleségek, szeretők,

A Médea és gyermekeiben Ulickaja egy erőteljes alak köré szövi a történetét és a különböző szereplőket, akiknek kibontakozó élete szétsugárzó, a múltba nyúlik és földrészeket köt össze. Médea pedig olyan szilárd pontot képez a történelmi és a családi események közepén, olyan tápláló és életadó mint maga a Földanya. A Regény tavasszal kezdődik, családtagok jönnek mennek,

Zsenya olyan nő, aki első látásra bizalmat ébreszt az emberekben. És nőtársai szinte gondolkodás nélkül elmesélik neki az életük történetét, a szerelmeiket, a családi drámákat, a szerencsés fordulatokat. A nyaralás közben megismert Irene azt mondja el, hogyan vesztette el négy gyerekét. A szomszéd kislány egy ufóról mesél, a távoli rokon kamaszlány arról, hogy szenvedélyes szerelmi