Akárcsak öt éve, majdnem megint rossz dátumra készültem. Már január elején felírtam magamnak, hogy 23-án lesz a NAGY évfordulója az Olvasónaplónak, majd valamit írnom kellene, hogy megemlékezzek róla. Aztán még jó, hogy a hét elején visszalapoztam az archívumomban és kiderült, hogy bizony ez a blog 2003 január 21-én indult. Igen, segítek, ha nem lennél jó matekból vagy hihetetlennek tartod, az Olvasónapló most lett húsz éves. Hagyom, ülepedjen le … durva szám, internet években már nagymama korúnak számít. Nekem volt már időm hozzászokni a gondolathoz, hogy ha 10 vagy 15 éve nem is hittem, hogy őskövület vagyok, most már azért a dátumok erősen azt mutatják, hogy igen, azzá váltam. A korai évekről írtam amikor a 10. szülinapját ünnepeltem a blognak, a 15. évfordulónak már nem kerítettem olyan nagy feneket, s most a húszasnak se fogok, csak néhány dologról szót ejtek.
Azt hiszem már nem nagyon kell magyarázkodnom, hogy miért vagyok itt és mit is csinálok. Elértem azt a kort a bloggal együtt, hogy már a vérünkben van a leszarom tabletta, senkinek se kell megfelelnem és jól elvagyok a homokozómban. Amúgy is már kutya se olvas blogot, ide is csak a Blogturnés nyereményjátékokért járnak az emberek, nem olvasnak, csak a játékokat próbálják megfejteni meg év végén amikor a Várólista csökkentésre kell jelentkezni. De legalább van forgalmam 🙂 Nem is tudom mikor hagytam fel a statisztikák nézegetésével, talán még a freeblogon, most néha rápillantok az analyticsre, meg amúgy is kapok róla havonta valami levelet, azt átfutom. Elég makacs vagyok ahhoz, hogy ragaszkodjam dolgokhoz amiket kitaláltam, amit szeretek csinálni és viszem tovább akkor is, ha már senki se olvas, foglalkozik velem, a trendeket rég nem követem, s már rég nem is én indítom el.
Ó azért nosztalgiázni szeretek, s néha rámutogatni arra, hogy ezt az egész olvasónaplózást már akkor műveltem, amikor a mai menő könyves trendmutatók még csak ismerkedtek a betűkkel. Blogoltam, mielőtt menő lett volna, könyvesblogot indítottam, amikor még nem létezett a könyvesblog kifejezés. Megszereztem az első recenziókat a többi könyves bloggernek, a Goodreadsre indulása után pár hónappal regisztráltam, tizennégy éve vagyok a molyon, én csináltam először olvasási kihívást, podcastot is akkor indítottunk, mielőtt itthon elterjedt volna médium, voltam szakdolgozat témája többször is. Szóval a köpönyegemből sok minden bújt elő 🙂 Persze azóta a legtöbb téren leköröztek (korban nem sikerült 🙂 ), újabb médiumok jelentek meg ahol már nem annyira tudtam vagy akartam megvetni a lábam (youtube, instagram, tiktok), de nem zavar, hogy ezeken a területeken nem vagyok jelen. Mert a makacsság mellet még lusta is vagyok, ha sokat kellene dolgozni, inkább hagyom. Ráadásul elég korán rájöttem, hogy az én tempómmal és hozzáállásommal a könyvekkel való foglalkozás mindig is hobbi marad, nem fogok ebből meggazdagodni, sőt még megélni se. Annak pedig, hogy megöregedtünk így a bloggal van egy olyan folyománya is, hogy a FOMO az élet egy csomó területén nem nyomaszt már. Nyugi, ha elég idősek lesztek, ti is eljuttok ebbe a chill állapotba.
Először azt gondoltam, hogy összeszedem, mi minden változott ebben a két évtizedben, milyen nagy trendekre emlékszem, mert azért történt jó sok minden a könyvek, olvasás vonalán. Aztán rájöttem, hogy ez bizony nagy falat lenne, hiszen több kötetnyit lehetne összeírni arról, hogy mennyire izgalmas időszakoknak voltam tanúja: megjelentek az e-könyv olvasók, az online könyvesboltok, végig követtem a YA irodalom előretörését, a romantikus regények legitimizálását, emlékszem amikor mindenki Alkonyatot olvasott, meg Szürke 50 árnyalatát, már kétszer is csinálhattam Évtized könyvei felmérést, először a 2000-es majd a 2010-es évek olvasmányaiból, értetlenül álltam a felnőtt színezők előretörése előtt, tudtam, hogy ha egy könyvnek “lány” van a címében az valami csavaros történet lesz. De erre az időszakra esett a celeb könyvklubok megerősödése, az olvasás közösségivé válása, a könyves közösségek szerveződése (előbb online, de most már mindenki offline könyvklubot akar), ugyanez mondható el arról is, hogy először felfutóban volt az, hogy a weben írjunk az olvasmányainkról, most meg az offline olvasónaplók a legjobb könyves ajándékok. Aztán meg ott van még, hogy az elmúlt években rengeteg könyvet filmesítenek meg, fellángol rendszerint a filmes vagy nem filmes borító vita, hogy a könyv vagy a film/sorozat jobb-e, vagy hogy kell-e egy könyvre a Netflix matrica, láttam amint itthon elindultak és jól megbuktak a könyves előfizetői dobozok, a felkapott és elfeledett szerzőkről, témákról ne is beszéljünk. Szóval ja, nagyon sok minden történt és történik a könyvekkel.
Igazából ezért is nem fogom abbahagyni amit itt művelek: mert a könyvekkel való foglalkozás, legyen az online vagy offline, az olvasásuk, vásárlásuk, kölcsönzésük, ajánlásuk, az irodalommal kapcsolatos hírek követése még mindig roppant szórakoztató számomra. Szóval nyugi, ha majd utolsó mohikánként itt maradok, lekapcsolom a villanyt.
*Ölelés *
Nagyon örülök, hogy még most is olvashatlak, mert olvaslak ám :-)
Köszönöm, örülök, hogy erre szoktál járni.
kedvet kaptam, hogy folytassam az irodalom terjesztését én is. 😀 (nem fogom. belepunnyadtam a semmittevésbe.:)
“emlékszem amikor mindenki Alkonyatot olvasott, meg Szürke 50 árnyalatát”, és mindenki letagadta 😀
nagyon jól összefoglaltad, hogy mennyi minden történt. és igazából ezekre nekünk semmi ráhatásunk nem volt.
Valóban ezekre nem volt ráhatásunk de érdekes idők tanúi vagyunk/voltunk 🙂
Magamtól nem kattintok (már) az Olvasónaplóra, de ha a molyon a frissek között megjelenik, hogy blogoltál és érdekel a könyv, akkor el szoktam olvasni mit írtál róla. Szóval én maradok, amíg ég a villany.
Örülök, hogy még írok olyasmiről ami érdekel 🙂
Ahh, nagyon boldog blogszülinapot! Változatos és élménydús volt ez a 20 év – csak a könyves – blogos berkekben is. Az egyik könyves – olvasós példaképem vagy, akinek mindig kíváncsi vagyok a tartalmaira – nagy köszönet ezért!
aww 🙂 elolvadok ilyen dicsérettől, köszönöm,hogy követsz, ez mindenképp kölcsönös!
Boldog blogszülinapot! És ebben az a durva, hogy a mostaniak közül én sem a fiatalabbak közé tartozom, de amikor indult az Olvasónapló, még én is csak ismerkedtem a betűkkel 😀
Köszönöm, látod tudtam, hogy vannak ilyenek 🙂 De internet években már te is felnőttnek számítasz, nem?:)
Igen, most töltötte a 9-et a blogos karrierem, nagyon durva 😶 Szerintem még semmi sem volt ennyire állandó az életemben, mint a blogolás.
Gratulálok a 20 évhez, én konkrétan neked köszönhetem az első recencizós példányod, még a freeblogon keresztül. 🙂 És bár tavaly nagyon kevés könyves tartalmat fogyasztottam, idén igyekszem visszatérni hozzájuk.
Basszus, az könyves dobozok, szinte teljesen megfeledkeztem már róluk, pedig nem voltak olyan régen.
A memóriánk már nem is a régi 🙂 Még jó, hogy van az internet egy csomó mindenre emlékezik helyettünk is 🙂 Sok sikert az újévi vállalásodhoz
Gratulálok a 20 évhez! Hihetetlen, tiszteletreméltó és egyszerűen remek!
Nagyon köszönöm!
ó, hát eléggé megkésve ugyan, de gratulálok ❤️