Sosemvolt nyárImmár a harmadik köteténél tart Mary Robinette Kowal Bűbájoló története és szinte minden kötettel egyre érdekesebb lesz a világ, amiben járunk és megtudunk újabb dolgokat arról, hogyan működik ez a különös mágiával itatott kora 19. század. De az alternatív valóság mellett a politikai intrikák és megint egy kis Jane Austen is fűszerezi az eseményeket. Ugyanis míg az első regény eléggé követte történetvezetésében a Büszkeség és balítélet-et, addig itt az Austen kedvelők az Emma egyes motívumait fedezhetik fel.

Mivel ez már egy harmadik rész, szólok, hogy esetleg az előző két kötet eseményeire  való utalások spoilernek hathatnak. Úgyhogy tovább csak saját felelősségre.

Az Üvegbűbáj eseményeit kipihenve Jane és férje a lány családjánál töltik a szokatlanul hosszú és hideg telet. A koronának nyújtott segítségükért Vincentet lovaggá ütötték és továbbra is őket tartják a régens herceg kedvenc bűbájolóinak, úgyhogy újabb megbízást kapva örömmel indulnak ismét Londonba. Jane mivel aggódik húgáért, aki nem igazán találja fel magát a vidéki társaságban magával viszi Melodyt, hogy bevezesse a Társasági életbe és talán férjet is találjon neki. Kettőjük közül mindig is a fiatalabb nővér volt a szebb és kedvesebb, de most kicsit fakulni látszik vidéken, nem találja a helyét, de  a londoni út lehetősége nagyon feldobja. A fővárosban aztán fura hangulat és több érdekes fordulat is várja Vincentéket. Egyre többen morognak, hogy talán a hidegárusok, ezek a fiatal fiúk, aki tavasztól őszig szoktak dolgozni, hogy bűbájolással megfelelő hőmérsékleten tartsák az élelmiszert pl. most nemcsak hogy munka nélkül vannak, de talán ők a felelősek ezért a tartós, hosszú télért. A morgás néha már tettlegességig fajul. Mindemellett hirtelen kapcsolatba próbál velük lépni Jane apósa is, aki eddig nem nagyon érdeklődött irántuk. De úgy tűnik, hogy udvari bűbájoló helyzetük felkeltette az érdeklődését.  Vincent gyanítja, hogy valami intrika húzódik a háttérben és nincs kedve belebonyolódni a dolgokba: legszívesebben csak a munkájával foglalkozna. Jane-nek azonban még Melodyval is törődnie kell, mert úgy tűnik, a húga rossz partit nézett ki magának…

Megint újabb érdekességeket tudhattunk meg tehát erről a mágiával átitatott világról, de ugyanakkor vannak dolgok, amik nem változnak. Például a politikai intrika, aminek a hálójába kerülnek Vincenték igazából mágia nélkül is előfordulhatott volna, mint ahogy az is, hogy a megírt időjárási jelenségek valóban előfordultak akkoriban (Kowal alaposan utánanézett). Aztán meg ugye ott van az emma vonulat. Aminek az egyik legnagyobb erőssége, hogy Jane végre esendő lesz, nem az a mindent jól csináló (kis)asszony, akivel eddig megismerkedtünk. Melody egyik udvarlójáról nagyon hirtelen, félinformációk alapján von le messzemenő következtetéseket és megpróbálja útját állni a kibontakozó románcnak. Ráadásul annyira elfoglalja ez, hogy igazából nem figyel oda a húgára, aki időközben igencsak okos és talpraesett lány lett, s szeretné, ha végre nem a külseje után ítélnék meg. Úgyhogy mindenkit, az olvasót is kellemes meglepetésként éri, amikor ő veszi kezébe a dolgokat és rendez el igencsak kényes, és már-már kétségbeejtő helyzeteket. Jane pedig kénytelen ráébredni, hogy rossz döntéseket hozott és kicsit leszáll a magas lóról. Az olvasónak (pl. nekem) ez nagyon jólesett, mert kiderült végre, hogy hősnőnk is esendő. Mint ahogy a férje is. Egyébként Vincenttel kapcsolatban pedig mai fejemmel nem értettem, hogy a múltján és ifjúkori botlásain miért kellett annyit rágódni. Főleg hogy legtöbbért egyértelműen az apja volt a hibás.

Egyébként  amiket eddig feltételeztünk Vincent családjáról az csak a fele volt annak, amire képesek. Főleg, persze a családfő, akinek céljai érdekében tényleg semmi se szent: a saját fiának élete se…

Újabb fordulatokban és érdekességekben gazdag regényt olvashatunk hát Kowal tollából. Kevesebb most az akció, mint az előző regényben volt, de a csúcspont felé itt is lehet rendesen rágni a körmünket és kalandregény helyett bírósági drámát kapunk. Meg persze Emmát. S én továbbra mindig izgatottan várom a következő részt, amiről még mindig csak annyit tudok, hogy “Olyan, mintha Jean Austen írta volna a Tripla vagy Semmit (Ocean’s Eleven)“, de ez nekem bőven elég.

 

Eredeti cím: Without a Summer
Sorozat: Bűbájoló történet / Glamourist Histories #3
Megjelenés: 2015 (2013)
Kiadó: IPC Könyvek
Fordította: Szántai Zsolt
Terjedelem: 480 p.
ISBN: 9789636355159
Honnan: Vásárlás, saját példány

4 Stars
Oszd meg!

2 thoughts on “Mary Robinette Kowal: Sosemvolt nyár”

  1. Szia! Blogolj többet ;), ha nem írtál volna erről a könyvről, sosem olvasnám, ámde most! Alig várom, hogy megszerezzem.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *