7, Bestseller, Fantasy, Könyvajánló, Magyarul, Női író, Olvastam 2013ban, Regény, Romantikus

Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók

Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziókMarie Robinette Kowal Bűbájoló történet sorozatáról már olvasgattam itt-ott, legutóbb magyar oldalon pont megint az Sfmagon írt szokás szerint meggyőző ajánlót róla Kleinheincz Csilla, s mivel azok a könyvek, amik neki bejönnek, többnyire nekem is, a regény előbbre ugrott a várólistámon. Aztán pár héttel a cikk után kiderült, hogy megjelenik magyarul is, bár mindenki bizonytalanul tekintett arra, hogy az IPC kiadó adja ki, ráadásul a magyar borító is hátborzongatónak tűnt az eredetit ismerve, szóval sokan, köztük én is várakozó álláspontra helyezkedtem. De mivel a helyzet azóta se változott, s már fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hát akciós bookline kuponokkal és egyéb könyvekkel együtt megrendeltem, s miután megérkezett a könyv, villámgyorsan el is olvastam.

Jane Ellsworth immár vénlánynak tartja magát, hisz elmúlt 28 éves, nem túl szép és kecses kisasszony, s bár ért a bűbájoláshoz és intelligens, úgy tűnik, nem igazán fog férjet fogni magának. Sokkal jobbak a kilátásai csinos húgának, Melodynak, aki nincs híján a női fortélyoknak se. Ugyan az Ellsworthök nem túl gazdagok, de a lányok apja úgy gondolja, jól ki tudja még házasítani a lányait. A környékre amúgyis nem rég költözött Mr. Dunkirk, nőtlen fiatalember, aztán meg ott van Lady FitzCameron, a helyi vikomtesse akinek a társaságában szintén megfordulnak facér ifjak. Jane is titokban várja, hogy valaki végre rá is figyeljen fel, de ugyanakkor nagyon érdeklődik a Lady által felbérelt híres bűbájoló, Mr. Vincent  munkássága iránt  is. A lány ugyanis nem csak felületesen foglalkozik az illúziókkal, hanem van hozzá kifejezetten tehetsége és szívesen tanul újabb és nehezebb dolgokat is.

A regény első pillanatra azzal foglalkozik, hogy férjet fogjanak az Ellsworth lányoknak, s bizony felvonulnak az ismert Austeni figurák. A csak magával és egészségével törődő Mrs. Ellsworth, a magányt kedvelő Mr. Ellsworth, a sármos Livingston kapitány, a túlságosan is védelem alatt álló Miss Dunkirk, a könnyelmű Melody, a nagyra tartó LadyFitzCameron és elálló fogát bájolással takaró lánya meg a jellemük és cselekedeteik nem sok újdonsággal szolgálnak. Maga Jane is legalább három hősnőből van összegyúrva, s talán ebből adódik, hogy főszereplő létére nem kicsit egyenetlen a jelleme. Mert nem eléggé éles nyelvű, mint Elizabeth Bennett, nem állhatatos annyira, mint Elinor Dashwood és jóval hiúbb, mint Anne Elliott. Ráadásul maga a szerelmi szál se elég kielégítő, mert a végére kicsit gyorsan oldódik meg és jómagam nem éreztem azt, hogy lett volna elég szenvedély Jane-ben és választottjában. Ugyanakkor van pár jó meglátás házasság kérdésében a könyvben, például hogy mi az, ami hosszú távon garantálni tudja a boldogságot férfi és nő között: a felületes szépség nem feltétlen jó alap egy házassághoz. S meglepő, hogy ki az, aki ennek a tudásnak a birtokában van.

Viszont ami fenntartja az ember érdeklődését az végig az a tény, hogy ezek a társasági emberek teljesen természetesen kezelik a mágiát. Az illúziók úgy tűnik, a felsőbb osztály kiváltsága, a lányoktól elvárják, hogy a zongorázás és a hímzés mellett ezt is elsajátítsák, mert például a bűbájok használatával szebbé tehetik a környezetüket, szórakoztathatják a társaságot. Mary Robinette Kowal bemutatja, hogy használják a fodrokat, a hullámokat, a levegőt és a fényt ahhoz, hogy szereplői képeket, illúziókat hozzanak létre, zeneszámokat és történeteket illusztráljanak. S bár egyszer felvetődik, hogy mi mindenre lehetne még használni a mágiát, igazán nem megy még bele, csak megemlíti, hogy a világon nem csak mitológiai életképek létrehozására lehet manipulálni a levegőt.

Általánosan elismert igazság, hogy a regényírónak, ha Jane Austent utánozza, tehetség kell. S azt hiszem, Marie Robinette Kowal e téren nem panaszkodhat. Mert amit kitalált és megvalósított a 19. század eleji régenskori Angliával kapcsolatban, az nagyon szórakoztató és elbájoló. Egyrészt bevallottan a nagy példakép elemeit használja fel, másrészt követi a stílusát, ám mivel kitalált hozzá egy különleges mágikus világot, pontosabban azt, hogy a mágia bizonyos fajtájának elismert helye van itt, valami újat alkotott. A regényen mondjuk érezhető, hogy ez csak bevezetés és a következő kötetekben úgy olvastam kicsit mélyebben bemutatja a bűbájolást és felhasználási lehetőségeit.

Ami pedig a magyar kiadást illeti, a borító a történet ismeretében már nem is olyan borzasztó, sőt, egész kifejező. A megjelenésre se lehet egy szó se, bár vastag, de könnyen forgatható és strapabíró a kötet. Ráadásul a fordítás is tökéletesen sikerült, átadja a stílusbravúrt, azaz érvényesülnek az Austen-féle finomságok és a mágiára is meg lettek találva a korba illő kifejezések. Úgyhogy magyarul is teljesen olvasható, élvezhető és remélem a kiadó folytatja a sorozatot, ami mint már említettem és hallottam csak jobb és mélyebb lesz, mert megszabadul az Austeni kötöttségektől és teljesen új irányba indul el.

Nekem tetszett a könyv, hibái ellenére jól szórakoztam, kellemesen kikapcsolt és érdeklődve várom, hogy folytatódik, merre bontakoznak a kapcsolatok és mi van a világban a vidéken kívül, hogy használható még fel a mágia, ha nem csak a társasági élet kellemessé tétele csak a feladata. Kedvcsinálónak még itt van a regény trailere is, amit a szerző (aki egyben bábművész is), a férjével együtt készített.

Eredeti cím: Shades of Milk and Honey
Sorozat: Bűbájoló történet / Glamoruist Histories #1
Megjelenés: 2013 (2010)
Kiadó: IPC Könyvek
Fordította: Szántai Zsolt
Terjedelem: 432 p.
ISBN: 9789636354572
Honnan: Vásárlás, saját példány

3.5 Stars
Oszd meg!

2 thoughts on “Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *