10, Fantasy, Gyerekpolc, Könyvajánló, Magyarul, Mesekönyv, Női író, Olvastam 2013ban, Regény

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

TündérföldetValójában Catherynne M. Valente nevére először ezzel a könyvvel kapcsolatban figyeltem fel, mert ki tudna ellenállni egy Tündérföldes meseregénynek, ami különleges kalandot ígér. Szép volt a külseje és az illusztrációk is, s már a címébe bele lehet szeretni. Meg is rendeltem a puhakötésű változatot tavaly, aztán amikor elolvastam tőle magyarul a Marija Morevnát kicsit elbizonytalanodtam, hogy vajon mennyire fog nekem teljesen átjönni a szövegének sokrétűsége, ha angolul olvasom. S miközben ezen rágódtam kiderült, hogy magyarul is meg fog jelenni a regény, méghozzá Kleinheincz Csilla fordításában, úgyhogy elégedetten dőltem hátra és tettem el az angol kötetet a polcra, mert tudtam, hogy jobb kezekbe nem is kerülhetett volna Szeptember története. Ráadásul maga a kiadás is gyönyörű, öröm kézbe venni: kemény kötés, csodás színű borító, grafit rajzok a fejezetek elején, s bár az első példányom, amit még a Könyvfesztiválon vettem nyomdahibás volt, szó nélkül kaptam cserét helyette. S végre most megvolt a hely és az idő is, hogy élvezettel olvassam el.
Szeptembert, a 12 éves, „Valamennyire Szívtelen” kislányt egy napon magával viszi a Zöld Szél, ellátja jó tanácsokkal, majd elindítja Tündérország felé, ahol a gyerek hamarosan megérzi, hogy valami nincs rendben. Mindenki arról beszél, hogy az új uralkodó, a Márkinő sok olyan intézkedést vezetett be, ami nem tűnik nagyon népszerűnek. S mindenki visszasírja a régi királynőt, aki eltűnt, talán meg is halt. Szeptember nem akar belekeveredni a dolgokba, csak vándorol, de útközben a segítségét kérik, barátokat szerez és így aztán egyre sebezhetőbbé válik, s azon kapja magát, hogy máris sok minden függ attól, hogyan dönt és cselekszik, kinek kedvez.

Valente tehát fogott egy jól ismert sémát, amikor egy gyerek mesevilágba pottyan, kalandozik, s hozzáadta a maga zsenialitását, burjánzó képzeletét és nyelvi leleményét. Mert Szeptemberhez hasonló kislánnyal már volt dolgunk, csak őt Alice-nak, Dorothynak vagy éppen Lucy-nek hívták. De mondjuk kábé ennyire hasonlít a regény a nagy klasszikusokhoz. Nagy élvezettel olvastam, hogy ez a Tündérföld mennyiben más, mint az eddig megismertek, s hogy bár valamennyire van egyfajta elvárt ritmusa és a kalandoknak bizonyos fokozata, a könnyű feladattól az egyre nehezebb próbatételekig, vannak benne olyan tanulságok, amelyekre számítani lehet egy meseregény esetében,  de mindig ebben van a csoda, a zsenialitás, hogy mindezek újnak hatnak és kiszámíthatatlanok és még a harcedzett olvasót is meg tudják lepni a fordulatok. Imádtam a Könyvgyíkot, A-tól Ly-ig, szinte éreztem a port amit felvert a nagy velocipédvándorlás, itt-ott elszorult a szívem, s többször vissza-visszatértem a máridok hihetetlen élettörténetének leírásához, ahol múlt, jelen és jövő szédületesen kavarodik össze.

A máridok a tengerben élnek. A tengerben születnek. A tengerben halnak meg. Belsejükben mindig zúg a tenger. Mindig dagály an. Bennem is. … A máridok nem olyanok, mint a többiek. Az életünk mély, mint a tenger. Minden irányba áramlik. Minden egyszerre történik, egymás hegyén-hátán a tengerfenéktől a felszínig.

S mint olvasható, mindez ilyen szépségesen van megfogalmazva: Valente szabadon engedte a benne lakozó Szeptembert és olyan világot teremtett ami nem csak a 12 éveseket tudja rabul ejteni, de a felnőtteket is simán, s mindezt frappánsan tálalva és ehhez csak asszisztál a hibátlan fordítás.

Ezek bizony nagy szavak voltak, de Szeptember gyakran olvasott, és azt szerette a legjobban, ha a szavak nem tettették magukat együgyűnek, hanem teljes vértbe öltöztek és lobogó zászlókkal lovagoltak ki a világba.

Eredetileg azt terveztem, hogy elhozom magammal a könyvet a Balatonra ahol a húgaim és a saját gyerekeimmel nyaralok, s majd ez lesz nekik az esti mese, legalább tesztelem, hogy mennyire jön be nekik, de az az igazság, hogy megtartottam magamnak az élményt egyelőre, szóval nem tudok beszámolni arról, hogy a 6-12 éves korosztálynak mennyire jön be a sztori. Mindenesetre én imádom az ilyen meseregényeket, ahol a történet és a világ ennyire jól ki van találva és ízesen megfogalmazva, amiben vannak utalások köztudott motívumokra, de ugyanakkor egy hirtelen csavarral minden ismeretlenné és újjá és izgalmassá válik.

Ráadásul Szeptember kalandjai még két kötetben folytatódnak (a második tavaly jött ki, a harmadik idén ősszel fog megjelenni), amelyeknek mind a külseje mind a tartalma követi az első regényét. Vegyétek, olvassátok hát Valente meséjét magyarul is (csodás ajándékkönyv is lehet 6-12 éveseknek), hogy jöjjenek a folytatások hozzánk is, hogy mi is kalandozhassunk tovább és felfedezhessük Tündérföld többi különleges titkát.

Eredeti cím: The Girl Who Circumnavigated Fairyland in a Ship of Her Own Making
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Cicero
Megjelenés: 2013 (2011)
Terjedelem: 276 p.
ISBN: 9789635397938
Honnan: Vásárlás, saját példány

5 Stars
Oszd meg!

2 thoughts on “Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

    1. Inkább 9-10 éveseknek ajánlanám, lehet még szülői olvasással a kisebbnek, mert vannak benne elmagyarázandó részek. Persze ha a 7 évesed igazából már magasabb színvonalon van, akkor hajrá 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *