Mikor megláttam, hogy ezt a regényt is hamarosan kiadja magyarul az Ulpius, eszembe jutott, hogy erről a regényről jókat olvastam, vicces modern románcként jellemezték és még akkoriban beszereztem, aztán ahogy az lenni szokott csak porosodott az olvasómon. Egyébként is e-könyvben vásárolni és nem olvasni amit megvettél kisebb lelkiismeret furdalással jár, mert nem látja az ember, ahogy fogy a hely a polcon és nem döbben rá valahányszor amikor port töröl, hogy mennyi olvasatlan könyve van. Na de szóval erről a könyvről mindenütt az jött le, hogy nekem való: friss, humoros, úgyhogy belevágtam.
Caroline San Franciscoban él és dolgozik, épp beköltözik új lakásába a macskájával Clive-val, házszentelőt tart és úgy érzi, majdnem teljes az élete. Nem számítva persze, hogy már egy ideje híre hamva sincs O-nak, azaz orgazmus nélkül tengeti az életét. Aztán egy éjszaka arra ébred, hogy a szomszéd igencsak élénken, sőt hangosan éli a szexuális életét, s közben az ágya Caroline falát ostromolja. Hamarosan kiderül, hogy teljes háreme van a szomszéd pasinak, s végül egyszer kiborul a bili és a lány dühösen átrohan és nyugodt alvást követel. Kiderül, hogy a szomszéd jó pasi Simon Parker fotós, s hamarosan kezdenek lépten-nyomon összefutni, s tagadhatatlanul vonzódnak egymáshoz, csakhogy amíg ott a hárem, akikkel a férfi szórakoztatja magát, Caroline és O továbbra se fognak ismét összejönni.
Caroline engem kb. az elejétől idegesített, kicsit úgy éreztem, hogy nagyon akarja adni a laza, modern lányt, s a hőn utált Carrie Bradshaw-ra és barátaira emlékeztetett jó pár megmozdulásuk (menő csajok, menő helyeken, menő dolgok és senkinek sincs komoly problémája, mindenki mindent megkap könnyedén az élettől). Aztán meg az állandó csipkelődés is Simonnal egy idő után erőtlenné és fárasztóvá vált, ráadásul roppant idétlennek tűnt, mintha nem felnőtt emberek lennének, hanem még tinik. Sokszor nem értettem, amikor valaki arra hivatkozott, hogy romantikus regényben nincs semmi konfliktus és azért nem szereti, holott mindig van valami ami miatt a párosnak harcolnia kell, hogy végül összejöhessenek. Nos, nekem most hiányzott igazán az, hogy valami izgalmas történjen, hogy legyen valami amiről igazán szól ez a történet, valami kis nehézséget támaszthatott volna a szerző a fő és mellékszereplők elé. Érzelmi konfliktus alig akadt, az is nagyon lájtos volt, a külvilág meg kb. semmibe nem szólt bele, mert ha kimozdultak a szereplők a saját körükből akkor is minden szép és jó és könnyed volt. Idegesítettek az ismétlődések és az, hogy míg valami elsőre jópofának tűnt, a 4. vagy 6. alkalommal már inkább unalmas és lejáratott volt. Például rengeteg fejezet kezdődött félreérthető párbeszédekkel, amelyek izgalmakat ígértek, aztán mindig kiderült, hogy csak valami egész hétköznapi dologról volt szó. Az első pár SMS váltásos betét vicces volt, de aztán ebből is eltűnt az újdonság varázsa. Ja és O után Caroline még egyéb testrészeit, szerveit is elnevezi és önálló tudattal ruházza fel, azok meg aztán konferenciabeszélgetést tartanak meg belső monologizálnak. Na ettől már tényleg kezdtem a falat kaparni. S mikor már azt hittem, befejeződik a regény, még vissza volt az utolsó negyede.
A vége felé azonban volt egy momentum, amit határozottan pozitívnak, egyedinek és bevállalósnak éreztem, s ettől kicsit megenyhültem.
View Spoiler »
De amúgy összességében tehát nem igazán tetszett ez a könyv. Lehet bennem van a hiba, mert mostanában több olyan regénybe is belefogtam, főleg romantikusba, ami papírforma szerint mintha pont az én szórakoztatásomra íródott volna, de valamiért nem sikerült összehangolódnunk és félretettem őket. Ezt a könyvet is többször fontolgattam, hogy abbahagyom, de valahogy azt hittem, még változik valami, a feléig reméltem, lesz valami konfliktus, aztán meg már úgy voltam vele, elég sokáig olvastam ahhoz, hogy a végére érjek és igen, azért volt ahol lapozgattam. Alapjában az volt a fő bajom ezzel a regénnyel, hogy nagyon erőltetett volt benne minden egyetlen olyan megnyilvánulás, leírás nem volt, amit hitelesnek éreztem volna. Ráadásul minden túl lett spirázva. Az alapötlet a papírvékony falakról jó, de valahogy mégse lett belőle egy igazán ütős regény.
Úgyhogy ezek után Jöjjön valami egészen más! felkiáltással elkezdtem olvasni a Kvantumtolvajt.
Kiadó: Omnific Publishing
Megjelenés: 2012
Terjedelem: 300 p.
ISBN: 9781623420031
Honnan: Saját példány, e-book,
