Suzanne Collins: A kiválsztottNos, elérkezett befejező részéhez az utóbbi évek legnépszerűbb fiatal felnőtteknek íródott sorozata is, az Éhezők viadala. Mivel mind az első, mind a második rész nagyon izgalmasra sikerült, nem volt kérdés, hogy várom a harmadik részt is. Amit így elolvasva végre kerek egész a történet, nagyon örülök, hogy egyelőre nem tervezik a folytatást, mert igazán nem lenne hova és tetszik, hogy végre egy lezárt darabot tehettem le az utolsó oldalak után. Jövőre ugye jön a film is, amire az előzetesek alapján kíváncsi vagyok mert nagyon úgy tűnik, hogy hűek maradtak Collins sztorijához, még ha nem is minden szereplő egészen olyan, mint amilyennek eredetileg elképzeltem. Remélem azért megtartják a filmkészítők a kemény vonalat is, mert ha elbagatellizálják az erőszakot, akkor bizony pont a lényegét veszti el az Éhezők viadala.

Szokásomtól eltérően most nem nagyon megyek bele a történetbe, s bár konkrét spoilereket se tervezek írni, azért fennáll a lehetősége, hogy becsúszik néhány mások által poéngyilkosságnak minősített mondat. Mivel ez egy trilógia befejező része és az előzményekre való utalások talán sértenek egyeseket, úgyhogy ez volt itt a figyelmeztetés, innentől szabad kezet adok magamnak és az olvasó belátásra bízom, tovább megy-e.

Általában azt kell mondanom, hogy a harmadik rész egész másképp zárta le a trilógiát, mint ahogy vártam. Úgy képzeltem, egy ilyen történet csakis magasztosan és pozitív kicsengéssel fejeződhet be. Persze megvan itt is a viszonylagos happy end, de nem olyan felhőtlen a helyzet és a jövőkép, mint ahogy arra számítottam. Visszagondolva az előzményekre, persze voltak erre való utalások a trilógiában, hisz az egész úgy indult, hogy Katniss nem volt egy forradalmár alkat, ő csak a szűkebb családját akarta megvédeni, majd a barátait és igazán nem saját akaratából lett a forradalom vezéralakja, hanem tettei miatt választották ki őt erre a szerepre. Mindig is magányos harcos volt, aki nehezen viselte a szabályokat és ez nem változott a történet végéig. Talán annyiban, hogy felnőtt és többet gondolkodott, több szempontot is megvizsgált, mielőtt cselekedett volna. De ennek ellenére nem lett az a lánglelkű forradalmár, aki a jó ügyért feláldozza magát. A húgáért például igen, gondolkodás nélkül, a barátaiért, azokért akik szeretik, akiket ismer, akiken megesik a szíve. Értük vállalja a fecsgőposzáta szerepét, lesz a forradalom szimbóluma. A tizenharmadik körzet, mint kiderül valós és tényleg a Kapitólium megdöntésén fáradozik, de mint rebellis gócpont, nagyon kemény hely, hiszen 75 éve kellett illegalitásban megerősödniük. Céljuk végül is érthető mint az is, hogy egy ilyen a média által szabályozott világban az ellenséget a saját fegyverével próbálják gyengíteni. Televíziós adások megzavarásával és azzal, hogy maguk oldalára állították a lányt, aki szembe mert szállni a hatalommal. Katnissból tehát reklámarc lesz, a forradalom vele példálózik, róla készített propagandafilmekkel állít a maga oldalára körzetet körzet után. A lány azonban azt kéri cserébe, hogy mindazok, akik őt segítették eddig eljutni, függetlenül attól hogy éppen hol vannak (kapitóliumban fogságban, vagy a forradalmárokkal) mentességet kapjanak. Mert neki még mindig a család és a barátok a legfontosabbak.

Nagyon komoly könyv ez, ami igazából arra mutat rá, hogy egy háború, bármilyen nemes cél érdekében is zajlik, sose szép. Olyan nincs, hogy szép háború, ott áldozatok vannak, megdöbbentő és felesleges vérontás, vannak akik alkalmazkodni tudnak ehhez az élethez, vannak akik igyekeznek megóvni magukat, lelküket a sok szörnyűség ellenére is és van olyan, aki beleőrül, esetleg mesterséges szerekkel próbálja megtartani a maga békéjét. Katniss is végig ott egyensúlyoz az átéltek és tapasztaltak hatására az őrület határán, s egyedül erős személyiségének és akaratának köszönheti, hogy végül nem billen teljesen, véglegesen át az elméje. Collins a személyében igen különleges és igazából csodálatra méltó hősnőt hozott létre. Jómagamnak kezdetektől nem volt ő szimpatikus, számomra túlságosan határozott és keményfejű lánynak tűnt Katniss, akivel nem tudnék összebarátkozni. De a pozitív tulajdonságait mindvégig elismertem, s feltétlenül az írónő tehetségét mutatja, hogy mindezen szubjektív vélemények ellenére annyira magába tudott szippantani a története, hogy végig kitartottam és igazából tetszett a trilógia. Más, gyengébb kezű szerző esetében, már rég felhagytam volna az olvasással, ha a főszereplő, aki egyben a narrátor is ennyire nem tudja megkedveltetni magát velem.

A kiválasztott és a teljes trilógia tehát az ifjúsági, vagy fiatal felnőtteknek szóló regények között elég különös helyet foglal el. Egyrészt megteremtette a disztópiás regények divatját, hisz most sorra jönnek ki az ilyenek, ami érthető, mert miről is szól a kamaszkor, mint a lázadásról, s ezen könyvek majd mindegyikében a különleges főszereplő a meglévő ilyen-olyan elnyomással operáló rendszer ellen küzd és próbál kitörni. Másrészt pedig kategóriájához képest nagyon komor és kemény az üzenete. Még rengeteg mindent tudnék írni a könyvről, a szereplőkről mert annyira összetett az egész, de hosszú bejegyzéseket senki se olvas végig, úgyhogy itt befejezem. A lényeg, hogy az Éhezők viadala megérdemelten siker. A középső rész megingása után egy összetett és sokféleképp értelmezhető, megrázó, elgondolkoztató regénnyel van itt dolgunk, ami feltétlenül ajánlott olvasmány.

Eredeti cím: Mockingjay
Kiadó: Agavé
Fordító: Totth Benedek
Megjelenés: 2011 (2010)
Terjedelem: 337 p.
ISBN: 9786155049538
Honnan: Kiadói, recenziós példány


4.5 Stars
Oszd meg!

One thought on “Suzanne Collins: A kiválasztott”

  1. +1

    teljesen egyetértek a kritikával, egy dolgot kivéve, nekem nagyon szimpatikus volt Katniss. Az egész trilógia nálam 9/10-es, az a tipikusan csak még 10 oldalt olvasok belőle és alszom (hajnali 2-kor 🙂
    Aki még nem olvasta annak ajánlom darálásra. 😀

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *