Suzanne Collins: A futótűzSuzanne Collins trilógiájának első része, az Éhezők viadala eléggé nagyot ütött, úgyhogy mindenki izgatottan várta, mivel fog előállni a második kötetben. Ami ilyen esetekben vagy nagyon jól szokott sikerülni, vagy gyenge láncszem lesz, csupán fenntartja az érdeklődést a befejezésig, ahol majd minden puskapor elsül. Azért azt megint előre bocsátanám, hogy ezt a könyvet és a kritikámat olyan ne olvassa, aki még nem ismeri a történetet, de szeretné majd elolvasni a három regényt.

Az Éhezők viadalát ugye megnyerte Katniss és Peeta, akik most a győztesek életét élhetik, új házuk van, mindenféle luxussal felszerelve és még ennivalójuk is bőven akad. A semmittevésnek azonban hamarosan vége szakad, mert be kell teljesíteni a feladatukat, Győzelmi Körútra kell menniük, ahol körbehordozzák őket a vesztes körzeteken. Az utazás során Katniss egyre több helyen tapasztalja, hogy tettével elindított valamit, van ahol nyílt lázadás tör ki. Hiszen az előző részben a Kapitólium ellen fordította saját fegyverét, a médiát, olyasmire kényszerítette őket, amit azok nem akartak megadni, de kénytelenek voltak lenyelni a békát, azonban most ismét villogtathatják a hatalmukat a lánnyal szemben, aki borotvaélen táncol. Próbálja magát és szeretteit védeni, kétségbeesett lépésekre szánja el magát, amikor rájön, hogy Snow elnökben és a teljes elnyomó gárdában legyőzhetetlen ellenfelekre tett szert. Aztán eljön a Nagy Mészárlás. Annak idején ugyanis amikor az Éhezők viadalát kitalálták, az ősök úgy döntöttek, hogy 25 évenként egy még véresebb leszámolásban nyomatékosítják, hogy miért is ők uralkodnak, miért vannak elnyomva a körzetek és miért nincs létjogosultsága a lázadásnak. A negyedszázados évfordulón szavazni kellett arról, ki menjen az Arénába, az 50 évesen minden körzetből dupla annyi gyereket sorsoltak ki, mint rendesen és hatalmas mészárlás történt és most eljött az Éhezők Viadalának 75. évfordulója. Ahol pedig az eddigi győztesek közül sorsolják ki a résztvevőket. S mivel a 12. körzetben eddig csak egy lány volt, aki túlélte, Katnissnek biztos helye van újra az Arénában. A rémálom újra kezdődik.

Csakhogy a mostani viadal egészen más, mint az eddigiek. Hiszen a résztvevők egyszer már nyertek, ismerik egymást nagyjából, mert majd minden évben mentorokként térnek vissza a Viadalokra, s a felkészülésük is egészen más, mint eddig. Ráadásul a háttérben olyan pletykákat lehet hallani, hogy a felkelések egyre komolyabbakká válnak, a Kapitólium jólétét is veszélyeztetik, mert nem kapnak nyersanyagot. S Katniss Everdeen, a lány, aki szembeszállt a Kapitóliummal az egyik példaképük. Mindebből persze Katniss az, aki a legkevesebbet észleli, ő kitűzte maga elé a célt, amit meg kell valósítania és ismét ennek rendel alá mindent.

A regény az előzőhöz képest sokkal lassabban indul, a Győzelmi Körút egész sok oldalt felemészt, de aztán visszatér az akció és a feszültség fokozódik. Az elbeszélőnk továbbra is Katniss, aki mintha semmit se tanult volna az előző részből. Legalábbis jellemvonásai nem igazán fejlődtek. Továbbra is tisztelendő, hogy mennyire védelmezi a szeretteit, amit a Kapitólium messzemenőkig ki is használ és aljas módon zsarolja őt, de valahogy sose látja a teljes képet. Még akkor se, amikor kiböki a szemét, úgyhogy a vég, aminek egy része és a benne szereplők feladata az olvasó számára talán világos volt teljes főbekólintásként éri. Igazából ezek az idegesítő jellemvonásai azok, amik igazán hétköznapivá és hihetővé teszik őt, úgyhogy azt kell mondanom, idén ő volt az a hősnő, aki nagyon megosztott engem.

Ami igazán érdekes volt a regényben, az a torz kép, amit a Kapitólium kialakít a győztesekben. Elvégre a gyerekek lemészárolják egymást, aztán igazi celebek lesznek és van akik tudnak ezzel élni életük végéig, de vannak akik nem. Az egykori győztesek között, akik most újból szembeszállnak egymással mindenféle akad: olyan aki alig várja, hogy ismét vérfürdőben vehessen részt, aki megőrült, aki drog vagy alkohol esetleg a média rabja lett. Szinte minden típusra tudnánk felhozni egy-egy manapság köztudatban forgó tinisztár nevét.

Collins egyre sötétebb képet fest erről a világról, s bár kicsit csalódott voltam, mert azt képzeltem, hogy inkább arról lesz szó, hogyan áll Katniss a lázadás élére, ez igazából elmaradt. A futótűz amolyan átvezető regény, még mindig rengeteg a kérdés amit meg kell oldani az utolsó részben. Miután önismétlés volt a történetben (a Nagy Mészárlás végülis csak egy felturbózott viadal), s a befejezés bár igazán függőben hagy rengeteg kérdést és fenntartja az izgalmat kicsit összecsapottnak tűnt. Ezért tartok tőle, hogy nem fog eléggé kidolgozott lenni a befejező rész. De ne legyen igazam, hisz rengeteg toplistában szerepel a trilógia záró regénye, mint az év egyik legjobbja. Mindenesetre kíváncsi vagyok arra is.

Eredeti cím: Catching Fire
Kiadó: Agavé
Fordító: Totth Benedek
Megjelenés: 2010 (2009)
Terjedelem: 313 p.
ISBN: 9789639868977


 

3.5 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *