Úgy emlékszem, annak idején, amikor Kerstin Gier chick-litjei megjelentek az itthoni piacon, messzire kerültem őket. Nem bíztam én a németekben, még akkor sem, ha sokan jókat írtak róla. Úgy gondoltam, a chick-lit tipikusan angolszász műfaj, más hozzá se tud szagolni, lám mi történt itthon is, biztos Németországban se jobb a helyzet. Aztán megkaptam Myreille szervezésében mint utazókönyvet, besoroltam, hogy majd valamikor ráfanyalodom, de aztán egyszer csak ez volt kéznél és két nap alatt elolvastam.
Gerri életében elérkezett az a pont, amikor úgy érzi, semmi se jön össze, neki nincs keresnivalója már itt a földön. Harminc évesen még szingli, nincs állandó barátja, kibírhatatlan a családja, kevés pénzért szerelmes regényeket ír, olcsó albérletben lakik, szülei soha nincsenek vele megelégedve, három nővére sokkal sikeresebb és szőkébb nála, randikísérletei sorra kudarcba fulladnak és még az évfolyam-találkozó is hamarosan beköszönt. Mindezek tetejében már a legjobb barátnője is terhes és a kiadót, amelynek dolgozott átszervezik, s úgy tűnik a stílusra, amit ő képviselt már nincs szükség. Kézenfekvő, hogy miután az internetről megdiagnosztizálja magát, felmerül benne az öngyilkosság lehetősége. Szépen elő is készít mindent, hogy emlékezetes legyen az elmenetele. Annyira lelkiismeretes, hogy a búcsúleveleket, amiket rokonainak, ismerőseinek és üzletfeleinek ír, ahol szépen megmondja mindenkinek a véleményét, még a gyógyszerek bevétele előtt postázza. Aztán a nagy esemény elmarad. S Gerrinek szembe kell néznie azzal, hogy most már az undok évfolyamtárs is tud arról, mit gondolt róla mindig is. A család persze fölháborodik, de Gerri legjobb barátnője szerint ennél jobb nem is történhetett volna, hisz tényleg tiszta lappal kezdheti újra az életét. S úgy tűnik, az őszinteség tényleg sok mindenre megoldás.
Nos, azt kell mondjam roppant kellemesen csalódtam a könyvben. Mert kedves volt, vicces, nem volt sehol túlírva s nagyon tetszettek benne a szereplők. Gerri teljesen hétköznapi hősnő volt, helyzete annyira ismerős és tetszett a hatalmas idegesítő családja is. S nem csak a szüleire, testvéreire hanem a nagynénikre, nagybácsikra gondolok, akiket még röviden bemutatva is sikerült Gier-nek emlékezetesre alkotnia.
Az ingoványos alaphelyzetből elég fura dolgok jöhettek volna ki, de szerencsére az írónő elkerülte a csapdákat. Gerri igazából jól végignézett az életén, értékelte azt és a balul sikerült kísérlet után, baráti segítséggel talpra állt és változtatott annyi mindenen, amitől ő is jobb embernek érezhette magát és még a helyét is megtalálta a világban. Nagyon fontos szerepe volt még a regényben Charlotte-nak a régi barátnőnek, akinek támogatása nélkül nem lett volna ennyire bátor és határozott Gerri se. Úgyhogy Gier szerint is vannak jó barátnők, akik segítenek és nem csak ármánykodnak, irígykednek.
Továbbá az is bebizonyosodott, hogy van német humor is, amit nemcsak értettem, de nevettem is. Szóval nem csak Stefan Raabból áll a világ arrafelé se. Tényleg volt, ahol hangosan felkacagtam, mert Gerri valami találót mondott, vagy éppen megjelent egy 90 éves nagybácsi akivel és vizeleteszacsijával keringőzni kellett. Rendesen piros pontot kapott tőlem hát Gier, ezentúl nem tartózkodom tőle és műveitől, ha legalább ilyen szórakoztatóak, mint ez volt. Mondjuk azért a fordítás eléggé döcögött itt-ott, láthatólag nem volt egyszerű az alapból nem éppen könnyedségéről híres német nyelvet gördülékenyen átadni, de a helyzetkomikum egy idő után feledtette velem a kukacoskodó vénámat.
Szóval nem bántam meg, hogy elfogadtam az utazó könyvet, s mindjárt küldöm is tovább, hogy kellemes napokat, órákat szerezzen a sorban következőnek.
Eredeti cím: Für Jede Lösung Ein Problem
Megjelenés: 2008 (2008)
Kiadó: Trivium Kiadó
Fordító: Kóbor Márta
Terjedelem: 240 p.
ISBN: 9789639711419
Honnan: Kölcsön
Pingback:Van-e még chicklit a világon?