A legtöbben titkolják, kevesen vannak akik nyilvánosan elismerik, hogy olvassák és kedvelik a romantikus regényeket. Pedig ez a műfaj, amit a legjobban el lehet adni mind a mai napig. Szóval miért is van ez a nagy szégyen? Hogy is keletkeznek a sztereotípiák, hogy aki romantikus könyvet olvas, az mind érzelmeit elfojtó háziasszony, tragikus kapcsolatban él, ha egyáltalán van neki olyan, akinek a külseje valami pocsék (kövér, szódásszifon szemüveg és megkeseredett könyvtároskisasszonyokat lepipáló öltözet), iskolázottsága pedig a béka segge alatt leledzik. Szörnyű életéből pedig csak azt a kiutat látja, hogy elolvassa a szerelemmel, kapcsolatokkal foglalkozó regényeket, amelyekben ne adj isten szex is van és ilyenkor elmenekül a hétköznapokból.

Mindezeket persze olyanok állítják, akik vagy nem olvastak még romantikus regényt, vagy sikerült egy olyat kifogni, ami iszonyú volt és ezzel leírták a teljes műfajt. Mert el kell ismerni, hogy a romantikus regények között is van rossz. Sőt, bűnrossz, viszont nem érdemes ez alapján elítélni a műfajt, mert ami jó, az meg igazán jó tud lenni. Mint bármely másik téma (sci-fi, fantasy, történelem, krimi stb.) esetében is. Ja igen, szórakoztató irodalomról beszélünk, mert a magas kultúrához ezeknek mind-mind nem sok közük van, ugye.

A romantikus regények műfaji meghatározásában és hova tételében a magyar nyelvben van egy kis bibi, ugyanis az elnevezés összecseng a 18-19 század uralkodó korstílusával, kis áttekintő a Wikipédiáról. De most nem erről fogunk beszélni. A romantikus regények előfutárának igazából Samuel Richardson 1740-ben megjelent regényét, a Pamelát tekintik, de a modern romantikus írókra legnagyobb hatással Jane Austen és a Bronte nővérek írásai voltak. Erről persze már rég könyvtárnyi szakirodalom született, úgyhogy ugorjunk. A modern romantikus regény születésének, Kathleen E. Woodiwiss: A láng és a liliom c. regényének megjelenését tekintik sokan 1972-ben. Ez persze Amerikára vonatkozik, mert a briteknél már ott volt Georgette Heyer (1921!), Catherine Cookson évek óta, sőt a Mills and Boons . Mindenesetre a 80-as évekre kivirágzott a műfaj, s hamarosan egyre szélesebb körben dolgoztak fel témákat, a karakterek és a történetvezetés pedig egyre modernebb lett. Mivel a romantikus irodalom nagy részét angolszász nyelvterületen írják, az ő világlátásukat közvetítik ezek. Manapság pedig elég sokfelé tagolódnak a romantikus regények témájuk alapján. Általában két nagy csoportra osztják őket, vannak a kategória regények (ezek rövidek, havonta jelenik meg belőlük hatalmas adag, Harlequin kiadó az egyik fő képviselőjük), meg nagyregények. Lehetnek történelmiek, korabeliek, krimik, kalandregények, fantasy, urban fantasy, sci-fi, steampunk, chick-lit stb.

Ha az ember körbenéz a neten, azt látja, hogy rengeteg okos blog van romantika témában, ahol úgy közelítenek az egész műfajhoz, hogy látják annak mindenféle hibáját és megmondják mi az, ami tetszik nekik és mi nem. Ráadásul nagyon frappánsan teszik ezt. Kedvencem a Smart Bitches Trashy Books oldal, ami már a nevében is jelzi, hogy okos csajok írják, akik a szemétnek elkönyvelt irodalmat kedvelik. Sőt, már könyvet is írtak erről, amelyben eligazítják a romantikus irodalom felé nyitott embereket, hogy mi az ami jó és mi a szar, amit messzire kell kerülni. Aki szeretné legyőzni a sztereotípiáit annak nagyon jó kiindulópont.

Na de miért is írok erről? Nem titok, hogy szeretem a romantikus regényeket és rendszeresen olvasom is őket. Ezért aztán többnyire személyes sértésnek veszem, ha támadják a műfajt és az olvasóit. Pedig nem is nagyon tudom megvédeni, mert ahhoz nincsenek meg az eszközeim meg a tehetségem. Mindenesetre annyi biztos, hogy én is olvastam rengeteg rossz könyvet, de ugyanakkor kimondottan jókat is. Az érzelmek fontos szerepet játszanak az életben, az enyémben is, a szerelem mindig is egyike volt azon dolgoknak, amelyek sok mindent adott nekem. Miért ne szeretnék olvasni arról, hogy mások ezeket hogy élik meg? Mi az, hogy menekülök? Minden regény egy menekülés, hiszen fikciót olvas az ember, nem tényirodalmat. Hiányozna az életemből az intimitás, a szeretet a beteljesülés, a szex? Volt ilyen is, de nem jellemző manapság és még mindig, rendületlenül olvasom ezeket a regényeket.

Ízlések és pofonok persze itt is előjönnek. Bár nem úgy kezdtem, de mostanában főleg angolul olvasok kimondottan romantikus regényeket, mert a műfaj annyira hamar változik annyira jól fel tudja venni a való élet elvárásait és követi a trendeket, hogy a magyar kiadások egyszerűen nem érnek a nyomában. Ráadásul itthon nincs meg az egész romantikus irodalomnak a kultúrája, mert még a kiadók is akik a legtöbbet bevállalják – jó persze, tisztelet a kivételnek – szörnyen bánnak a szövegekkel, a kiadásokkal (pocsék fordítás, igénytelen borítók, megjelenés stb.).

A pornográfia olyan irodalmi művet, képet vagy filmet jelöl, melyben mezítelenséget vagy közösülést ábrázolnak nemi izgalom elérése céljából.

Ami meg még mostanában feljött, hogy romantikus irodalom = pornó, na ez az, amit egészen eltévelyedett elképzelésnek érzek. Méghozzá azért gondolom így, mert ha az ember azt hallja, hogy pornó, akkor férfiaknak készült felnőtt filmekre gondol, ahol érzelmek nincsenek, ahol a nők tárgyak és csak az élvezetet szolgálják ráadásul annyi válfaja van, hogy már már a betegesség határát súrolja néhány. S igen, ez bánt, degradáló és lealacsonyító. Ha egy történetben, ahol fontos a főszereplők érzelmi viszonya egymáshoz és ehhez hozzátartozik a testiség is, s többnyire indokolt, azt nem találom túlzásnak és érzem, hogy a sztori csak kitölti a dugástól dugásig terjedő időt. Inkább azt mondanám, hogy sok romantikus regény elmegy inkább az erotika felé. Hogy ez engem miért nem zavar? Mert van több olyan jó történet, ahol nem ezt érzem a legfontosabbnak, plusz még többnyire át is lapozom, mert nem ezért olvasom ezeket a típusú regényeket. Hanem a karakterekért, történetért, stílusért.

A sok szex meg hogy kerül bele? Nos a szexszel ugye bármit el lehet adni. A könyveket is el kell adni. Mindenféle műfajt, úgyhogy persze, hogy a szex felüti a fejét mindenhol. Van ahol persze jobban, mint máshol:)

Szóval vessetek a mókusok elé, de vállalom, hogy szeretem a romantikus regényeket, ha jól vannak megírva, s ha valakit érdekel, hogy mik azok amelyeket érdemes olvasni, tippet is adok. Csak mondjuk készüljön fel, hogy főleg angolul lesz ajánlatom.

Oszd meg!