Jennifer Crusie-nak is lassan újra adogatják ki a régi regényeit, ezért nem kell már különösebben vadászni rá, hanem simán hozzáférhetők. Eredetileg a Trust me On This 1997-ben jelent meg és ez volt az utolsó kategória románca amit a Harlequinnek írt, ezek után jöttek a nagyobb regényei.
Dennie Banks egy kisvárosi lapnál dolgozik, s úgy érzi eljött az idő, hogy kitörjön a mókuskerékből és megcsinálja végre újságrói szerencséjét. Tudomására jut, hogy Janice Meredith a híres feminista, aki nagy népszerűségre tett szert a házasságról írott műveivel épp válófélben van. A dolog még elég titkos, de Dennie szeretne lenni aki először készít exkluzív interjút a nővel, ezért aztán részt vesz egy irodalmi kongresszuson, ahol a professzor is előad, hogy a közelébe férkőzhessen. Csakhogy ez nem megy egyszerűen. Viszont láthatólag felkelti egy másik híres irodalmár, Victoria Prentice unokaöccsének figyelmét, s úgy gondolja rajta keresztül talán Janice közelébe tud jutni. Alec nagynénje ugyanis Meredith egyik legjobb barátnője. Alec Prentice ügynök azonban nem csak nagynénje kedvéért van jelen a konferencián, hanem mert végre nyomára akadt a híres csalónak, aki idős professzorokat szokott beugratni kétes ingatlanüzletekbe. A szélhámosnak pedig mindig van egy barna partnernője, s lám ő máris kiszúrta Dennie-t, aki professzorok körül legyeskedik. Úgy gondolja hát, hogy a nőn keresztül eljuthat végre élete nagy fogásához. Hogy segítséget kapjon, hamarosan megérkezik mogorva, aktakukac főnöke is, Harry, aki majd a háttérből fogja egyengetni a leleplezést és letartóztatást. Szóval senki se az, aminek látszik, viszont Dennie és Alec, valamint Harry és Victoria között fellángol a szenvedély.
Azt kell mondanom, hogy ez egy nem túl jól sikerült Crusie regény. Nem is csoda, hogy a legtöbb művétől eltérően semmilyen díjra nem jelölték. Kicsit talán jobban tetszett, mint a Strange Bedpersons, de azzal kb. egy színvonalon van. Talán mert minden olyan elnagyolt benne. Az alapkonfliktus, ami igazán jó lenne, hogy mindenki másnak hiszi a másikat és az egész egy hotelben játszódik már rengeteg romantikus komédia meg színdarab alapja volt. Itt valahogy mégse sikerül összejönni a dolognak. Nincs alátámasztva se a nyomozás, se az, hogy Dennie miért gondolja egy ilyen interjú tényleg hatalmasat lendítene a karrierjén. Ráadásul még a gonoszról is kiderül, hogy annyira mégse ördögadta. Szó se róla a szereplők közti párbeszédek továbbra is frappánsak és a két mellékszereplő, Alec főnöke és nagynénje, meg a köztük kibontakozó románc megmenti a helyzetet. Mintha az írónő csak összecsapta volna a történetet, rutinból sablonozott és nem figyelt arra, hogy szokás szerint a maximumot nyújtsa, ami még korai regényeiben is szokott neki sikerülni (ld. Manhunting, Anyone but You, What the Lady Wants). Ja és hiába a kutya címlapon, alig szerepel benne a négylábú. Sőt a pletykák szerint utólag kellett beleírni Waltert, a borító miatt, mert az eredetileg tervezett új kiadásos külsővel keveset rendeltek előre a könyvterjesztők (pedig szerintem jobb volt az).
Ennek ellenére pont jó volt arra, hogy egy kórházi napon ne azzal foglalkozzak, hogy várnom kell a vizsgálatra meg utána órákat feküdni és pihenni és aggódjak, hanem elterelte a figyelmemet és párszor azért Crusie-nak most is sikerült mosolyt csalni a számra.
Kiadó: Harlequin
Megjelenés: 2010 (1997)
Terjedelem: 320 p.
ISBN: 9780553593389
Honnan: Vásárlás, saját példány