Ida és az aranygyapjúVan egy olyan perverzióm, hogy szeretek utána járni és elolvasni kedvenc írók korai munkáit is. Bármilyenek is legyenek azok. Lásd ugye pont a múltkor olvasott Jennifer Crusie, de hosszasan tudnám sorolni, hogy kikkel jártam még így. Az Ida és az aranygyapjúval pedig most már Baráth Katalin életművét is kiolvastam:) Mert bár előszeretettel emlegetik, hogy a Fekete zongora az első regénye, itt én most tévedést oszlatok. Az írónő bizony már 2003-ban is nyomtatásban láthatta a nevét, méghozzá egy pályázatot nyert meg, amit a Konkrét könyvek írt ki. Elvitte az ifjúsági regény kategória első díját.

A történet szerint Ida, a 12 éves iskolás lány belecsöppen a görög mitológia egyik legösszetettebb kalandjába. Társául szegődik az argonautáknak és segít nekik megszerezni az aranygyapjút. A sztori ismerős, a látásmód az, ami új, hogy egy kislány tanúja lehet az olyan komolynak tűnő dolgoknak, mint amilyennek a görög mitológiát tartjuk. Ráadásul pár vicces beszólással és egy nagyon frappáns fejezettel, ahol egy másik argonauta beszámolóját olvashatjuk, tényleg közel kerülhet a téma a tinikhez.

Biztos Baráth Katalinnak is tiniként a Görög regék meg a Mitológia volt a kedvenc könyve. Legalábbis én amikor kinőttem a mesékből Trencsényi-Waldapfellel folytattam, aztán a gyerekkönyvtárból egyik legsűrűbben kikölcsönzött regény Szabó Árpád Aranygyapjúja lett, ami biztos ennek a könyvnek is eléggé a forrásai között lehetett. Na meg persze Graves hasonló című regénye, de az már kicsit későbbi történet, mert nem volt belőle példány a gyerekkönyvtárban:) Sőt az Aranygyapjú legendája meg azért volt számomra fontos film, mert ott láttam először csontvázakat kardozni filmen (valami német adón sikerült meglesni, talán pont NDKban nyaralás alatt, ahol bejött a ZDF :). Szóval a könyvecske kellemes emlékeket ébresztett bennem, de koránt sem elégített ki. Én már hiányoltam belőle a részletesebb magyarázatokat illetve aránytalannak éreztem itt-ott az értelmezős, magyarázós részeket. Néhol túl sok volt belőle, néhol meg kevés. Persze nem én voltam a célközönség.

Az viszont mindenképpen látszik belőle, hogy megírása idején Baráth Katalin elég jól ismerhette az Ida korabeli srácokat, tudta mi foglalkoztatja őket és mivel lehetne elméletileg a 12 éveseket rávenni, hogy érdeklődjenek a mítoszok iránt. Igazából teli vannak szuperhősökkel és hihetetlen kalandokkal ezek a sztorik, azzal.  Szóval mindenképp egy dicséretes próbálkozás, jó kis pályakezdés volt a könyv. A maga idején nem csak imádtam volna, de ilyet akartam volna magam is írni. Egyébként erről árulkodik az is, hogy nem egy fiatalnak a moly-on a kedvenc regénye közt szerepel Ida és az aranygyapjú sztorija. Ha akkor keletkezett volna, amikor én voltam tini, szerintem Delfin könyv lett volna belőle. S ez azért bók:)


Kiadó: Konkrét Könyvek
Megjelenés: 2003
Terjedelem: 159 p.
ISBN: 9638641649
Honnan: könyvtárból


3 Stars
Oszd meg!