Lynn Barber: Egy lányrólAmikor olvastam a könyvet a párom megkérdezte, mi az amit forgatok?. Mondom, hogy az Egy lányról. Csak nem Nick Hornby írta?, kérdezte. Magyaráztam neki, hogy a könyvet nem, csak készült belőle film, annak a forgatókönyvét. Mindenesetre neki is egyből világossá vált, anélkül, hogy amúgy hallott volna a szerzőről vagy a filmről, hogy itthon a Hornby kapcsolattal lehet felhívni a figyelmet a könyvre, mozira. Pedig ez a rövid kis könyv több és másabb a filmnél.

Annak idején Lyyn Barber, aki amúgy híres/hirhedt brit újságíró a Granta magazin számára megírta az “An education” című novelláját, amiből Nick Hornby meg forgatókönyvet készített és sikeres film lett. De a szerző közben úgy érezte, hogy bár egész életének egyik meghatározó élménye volt, amikor 16-17 évesen az 50-es években egy nála jóval idősebb férfi lett a barátja, ő ennél sokkal több mindenről tudna írni. Míg ez a Simon nevű illető bevezette őt a nagyvilági életbe, elérte azt is, hogy Lynn Barber többé nehezen bízzon az emberekben, alapból gyanakvó legyen és megtudja, van úgy, hogy az embert még a szülei is cserben hagyják és az addig hangoztatott értékítéleteikkel homlokegyenest ellenkező dolgokra próbálják rábeszélni. Úgyhogy igazán jó kis tanulópénz volt számára az eset. A kötetben azonban ez csak a húzótörténet, mert az Egy lányról més sok másról is szól. Arról, hogy honnan is jött Lynn, mit csinált, mikor Oxfordba került, hogy találkozott a férjével, hogyan lett belőle újságíró. Barber ugyanis a 60-as évek kezdetén ott volt, amikor elindították a Penthouse magazint, s az befutott, írt még szexuális felvilágosító könyvet nőknek (ami akkoriban újdonságnak számított), de került ki a keze alól természettudományos mű is. Igazi hangját és nevét (legalábbis a brit újságírók között) különleges hangulatú interjúival alapozta meg. Sőt kiérdemelte a “Demon Barber” nevet is, ennek ellenére, vagy talán pont ezért rengeteg brit sztár állt sorban, hogy interjút készítsen vele. Sőt meg is jelent egy interjúkötete még a 90-es évek végén. Aztán volt úgy, hogy esetleg amerikai újságnak is fog dolgozni, de nagyon úgy tűnt, hogy a brit és az amerikai újságírás stílusa (főleg, hogy Barber még igazán a régi iskola tanítványa volt, hisz a 60-as években indult a pályája) nem volt kompatibilis. De a könyv nemcsak a pályafutásáról szól Barbernek, hanem a férjéről is, akivel még Oxfordban ismerkedtek meg, s akivel jól kiegészítették egymást.

Barber amúgy azzal kezdi a könyvet, hogy nagyon pocsék a  memóriája, de szerencséjére gyerekkorától kezdve naplót vezetett, szóval hiteles dokumentumokból tudta összehozni, hogy mi is történt vele. Igazából ez nem egy regényes életrajz, Barber igazi újságíróként még a saját életét is kicsit távolságtartóan kezeli. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy mennyire őszinte és nem igyekszik semmit titkolni. Épp ezért lehet, hogy van akinek nem lesz szimpatikus az, ahogy és amiket elmond magáról, az életéről. Engem azonban hihetetlenül érdekel mi is folyik a könyv és lapkiadásban akár itthon akár külföldön, hogy épül fel egy médiabirodalom és hogy lehet valakiből hiteles, elismert újságíró. Márpedig Barber önéletrajza erről is szól, s ehhez igencsak jól passzol a korrekt távolságtartó stílus. Ő nem kacsingat ki, nem pletykál (illetve azt is stílusosan teszi), s azt hiszem nem kicsit erőteljes személyiség lehet.

Érdekes nő, érdekes életpálya, még úgy is, hogy itthon tényleg a film előtt soha se hallottunk róla.

Eredeti cím: An Education
Fordító: Nitkovszki Stanislaw
Kiadó: Partvonal Kiadó
Megjelenés: 2010 (2009)
Terjedelem: 181 p.
ISBN: 9789639910430


4 Stars
Oszd meg!