Csitt, csittAz angyalok az új vámpírok, hirdetik mindenfelé, naná, hogy az ifjúsági irodalomban is előre törnek az újabbnál újabb természetfeletti lények. Mivel legutóbb a Borzongás annyira bejött, és tavaly a Hush, hushról is olyan jókat olvastam, a Könyvhéten rohantam és megvettem, hogy mielőbb írhassak róla.

Nora Grey magányos lány, édesanyja sokat van távol munkája miatt, szorgalmasan tanul, ír a gimnáziumi lapba és legjobb barátnőjével, Vee-vel lóg, aki totál az ellentéte: igazi hedonista, minden tekintetben nagyétkű csaj. Aztán egy biológia órán a tanár mellé ülteti a titokzatos új fiút, Folt-ot és Nora életének állóvize teljesen felkavarodik. Először is őt nem érdeklik a fiúk, de ez a srác valahogy vonzza, pedig érzi, valami nincs rendben vele. Aztán meg követni kezdi őt valaki, balesetet szenved, feldúlják a szobáját, barátnőjét megtámadják, s mintha minden szál egy emberhez vezetne: Folthoz. Norának fogalma sincs, mit higgyen a fiú hol elbűvöli, hol szörnyen megijeszti, teljesen vegyes jelzéseket ad. Vee meg van győződve róla, hogy van benne valami gonosz és ő áll a támadások mögött, addig Norának meg az iskola másik új diákja nem tetszik, talán a sármos Elliotnak van inkább rejtegetni valója…

Ugyan több helyen azt olvastam, hogy ez nem Twilight, szerintem bizony azonban az. Még a kaptafa is ugyanaz ennél a könyvnél: főszereplő lányt nem érdeklik a fiúk aztán egyszer csak jön egy új, nagyon titokzatos srác, aki mellé lesz beosztva (méghozzá itt is biológia órán!) és felszikrázik köztük valami. Igaz, hogy Nora próbál ellenállni és megérzései néha bizony helyesek, s nem adja könnyen magát, ráadásul Folt már az elején sokkal összetettebb és sötétebb karakter, mint Edward Cullen. Ő igazán az a rossz fiú akitől óvják az ember lányát a szülei. Ugyanakkor Nora karaktere nem lesz eléggé mély s néha csinál olyan dolgokat, amiktől az olvasó falra mászik. Na de a Túl hülye, hogy éljen díj nyertese amúgy is a barátnője, Vee. Őt mintha valami sablon horror filmből szalasztották volna.

Idegesített még az is, hogy rengeteg minden, például a nyomozás, a rendőrök szerepe, Nora családjának tragédiája el van nagyolva. Főleg az utóbbi eleinte úgy tűnik fontos epizód, aztán bár egy szép anya-lánya beszélgetésben szerepel, igazából elsikkad. De jó, ezt betudom annak, hogy a célközönség azért nem a részletekre, hanem az érzelmi viharra kíváncsi. Továbbá nem értettem, hogy ha már egyszer a borító lelövi a poént miért a 230., oldal környékén esik szó először a bukott angyalokról?

Azt mondjuk el kell ismerni, hogy Becca Fitzpatrick jól ír, gyorsan elolvastam a könyvet és az utolsó 60-70 oldal nagyon izgalmas volt, bár a befejezés hagyott maga után nem kevés kívánni valót, de úgyis jön a folytatás… Kell még ide egy kis eredetiség és kiszakadás a sablonokból. Van lehetőség az írónőben, a témában, csak nem merte, tudta még kihasználni ezeket. Úgyhogy bár sokat morgolódtam (az első 100 oldal után:), azért nem húztam legalább fel rajta magam annyira, mint az Alkonyaton. Viszont többet vártam, a borító és az előzetes ismérveim azt ígérték, el fog varázsolni, mint a Borzongás. Sajnos ez nem történt meg.

Eredeti cím: Hush, Hush
Fordító: Farkas Orsolya
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2010 (2009)
Terjedelem: 360 p.
ISBN:  9789632452814


 

2.5 Stars
Oszd meg!