4, Chick-lit, Könyvajánló, Magyarul, Női író, Olvastam 2010ben, Regény

Vass Virág: Franciadrazsé

FranciadrazséAnnak idején valahogy ellenálltam a Vulevu-nak, pedig Vass Virágot az Elle és a metróban megjelent cikkei alapján szimpatikusnak tartottam és kicsit meginogtam. Elvégre az Elle irodalmi díj egy nagyon jó találmány volt, amíg az online könyves közösség nem vált ennyire komollyá valójában csak ott lehetett igazi, valós emberek véleményeit olvasni. S még azért se orroltam meg, mert soha nem választottak be, pedig párszor jelentkeztem a hónap olvasójának. Aztán meg úgy éreztem, hogy én, aki meglehetősen kedvelem a modern női irodalmat, a chick-litet nem viselkedhetek elutasítólag a magyar változattal szemben. Szóval megadtam magamat és egy esélyt kapott  Franciadrazsé.

Ami jól indult: Réka ösztöndíjjal egy francia divatlap, a Miralce marketing osztályára kerül gyakornoknak egy évre. Ahol aztán részesévé válik egy komoly belső harcnak, szakmainak és magánéletinek is.  Az előbbiben a marketing osztály vezetője (nem vagyok otthon franciába de nem bírtam rájönni, hogy milyen nemű ez az alak) próbál felülkerekedni a főszerkesztőnőn és a magyar lányt használja kémnek. Réka ráadásul személyesen is érdekelt az ügyben, ugyanis szemet vetett Charlotte élettársára, Vincent-ra.

Ígéretes alapszituáció, főleg, mert úgy tűnt, hogy Vass Virág mint egykori divatlap főszerkesztő fordított A főnőknőm egy boszorkányt akar megírni (Az Örödög Pradát visel azoknak, akik csak a filmet ismerik): unszimpatikus marketing asszisztens, Charlotte viszont messze van az überbosziságtól. Számomra Réka első mondatától kezdve negatív szereplő volt: üres, buta, céltalan. S bár eleinte Charlotte kedvelhetőnek tűnt, hosszú távon azonban nem derült ki, hogy mi motiválta és még a francia nőiesség mázát is csak felszínen kapirgáltuk meg. Mivel az eleje valami hatalmas drámát jelzett előre én csak vártam, vártam, hogy végre valami éles konfliktus kerekedik, de egyszerűen semmi se történt. 340 oldal, 2 nézőpont és a történetnek se füle, se farka nem volt. Ha csak az nem számít annak, hogy néha bepillanthattunk egy divatlap kulisszái mögé. Ami meg az origónak számító pasast illeti, jobb nem is beszélni róla: Vincent egyszerűen nem érdemelte meg egyetlen nő figyelmét se, nemhogy kettőét (sőt háromét, ha magamat is odaszámítom, mint olvasóét). Igazi szexobjektum volt: markánsan jóképű lélegző kellék.

Vass Virágnak határozottan sok tapasztalata van a lapcsinálásról, de nem tudja ezt egy konkrét történet köré rendezni. Talán mert maga a sztori vérzik sok sebből: egy ilyen alapötletre (női rivalizálás munkahelyen és magánéletben) csak erős, jól megírt jellemekkel lehet építkezni. De ez mind nem található meg a Franciadrazséban. Engem nem fogott meg se a történet, se a szereplők. Vass Virág nem ír rosszul, csak még azt nem sikerült jól formába öntenie, amit el akar mondani.

Kiadó: Ulpius Ház
Megjelenés: 2010
Terjedelem: 340 p.
ISBN: 9789632543307


2 Stars
Oszd meg!

14 thoughts on “Vass Virág: Franciadrazsé

  1. Virág egy végtelenül kedves nő, de mint író még nem forrott ki. Igaz még nem olvastam a Franciadrazsét, de a Vulévu-ban sok olyan részlet volt ami nem volt teljes, nem volt befejezett és érthető. Az viszont szerintem szimpatikus, hogy ebben a nem éppen normálisan könyvkiadás bizniszben nem szállt el magától, és tudja ő is, hogy még sokat és sokszor kell írnia és akkor egyre jobb lesz.

  2. Szia Lobo!

    Tetszett az értékelésed, jó hogy elolvassa helyettem valaki ezeket a könyveket:)
    Kettőből kettő nívótlan. Ez azért már jelez valamit. Talán a harmadik könyve kiadása helyett kereshetne a kiadó írni tudó emberkét is, és abba feccölhetné azt a nem kevés pénzt. Hogy miért erőltetik ennyire Vass Virágot, rejtély.

    Szép napot

    Ildy

  3. Nahát! Az ELLE irodalmi díjat én is szerettem, jelentkeztem is, de engem se válogattak be. Annak idején kifejezetten üdítő volt, hogy egy női lap foglalkozik irodalommal 🙂
    Én a Vulévu-t olvastam, és tök ugyanez volt a tapasztalat: Virág jól ír, szerintem van stílusa, de nem tud történetet szőni, nem volt se füle se farka a sztorinak. Kár, de talán ez a része a könyvcsinálásnak “tanulható”, én azért adnék még neki esélyt, pont azért, amit zakkant írt.

  4. teljesen egyetértek veled, kivéve abban, hogy VV-nak van stílusa. ilyen stílusa bármely gimnazistának van (tudom, őket tanítom), egy írótól többet várna az ember.

  5. VV mint ember szimpatikusabbnak tűnik,pl. mint Fejős Éva, ezért is ugrottam inkább ennek neki. De az újságírósdi, lapszerkesztősdi jobban ment neki. Lehet, inkább maradnia kellene a publicisztikánál, max novelláknál mert volt pár ötlete a könyvben, ami jó volt, csak nem volt kidolgozva.
    De lehet, hogy egy szerkesztőt se ártana néha nyakára ültetni az íróknak. Nem is értem, amerikai regényeknél mindig elsősorban köszönik meg a szerkesztők munkáját, akik irányítása alatt a szerző hajlandó akár át is írni és átformálni a regényét.
    Nálunk kicsit hímes tojásként kezelik őket és hagyják, had menjenek a saját fejük után és nem huzatnak ki velük epizódokat, bekezdéseket, mondatokat amik feleslegesek, oda nem illők és egyáltalán gátolják az olvashatóságot.

  6. Sziasztok!
    Én nem tudtam végigolvasni a Vulevu-t sem, ezzel pedig már nem is próbálkoztam. 🙂
    Viszont szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy új magyar szerzőt, aki szerintem hipertehetség – annak ellenére hogy nincs annyira agyonreklámozva, mint Virág vagy Fejős Éva. Úgy hívják, hogy Szurovecz Kitti. Ő írta a Smink Nélkült, aminek van füle és farka is, zseniálisan jól összerakott történet, amiben szerelem, sztárvilág, bűn, és akció ötvöződik. Van egy webes könyve is, amit totál ingyen ad az olvasóinak. A Gyémántfiú. A saját honlapján olvasható és legalább olyan izgalmas mint a boltokban lévő könyve. 🙂
    Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket, ugyanis nekem Kitti a kikapcsolódás a mindennapokban és azt hiszem megérdemelné hogy több figyelmet kapjon. Röviden ennyi.
    Andrea

  7. Mért nem megy ki VV Franciaországba és ott probálja eladni a könyveit?:) Kb ugy jön le mintha nála csak Franciaország létezik és ez már idegesitő ez olyan mintha én lejárnék egy kis országba pl Ausztria és mindenkit arra vennék rá hogy vegye meg az én Ausztriai sztorijaimat amik csak rólam sozlnak és jelentéktelenek:) páá VV menjél csak

  8. Olvastam a Vulévu-t (sőt meg is vettem) mert nagyon szerettem Vass Virágot amig a Nők Lapjának, majd az Elle-nek írt. De a könyve – bár tetszett volna stílusa de valahogy könyvben tú sok volt – nem fogott meg. Tényleg nem vezet sehová, nincs íve, nincs benne semmi ami emlékezetes lenne v. megragadna. Ehhez képest kikapcsolódásnak Fejős Éva jobban bejött (pedig nekem sem volt eleinte szimpatikus…)

  9. A történet felszínes és vontatott. A vulevue plakátja legalább jó volt 🙂 Szép dekoltázs. Minden csalódott olvasónak ajánlom Utóvizsga szerelemből-t (Kárpáti Zoltán), én most olvasom.. Nagyon jó!

  10. Vass Virág egy vicc, de a reklám ahogyan reklámozzák őt és a könyveit az nagyon is profi. Elérik, hogy a közönség megvegyék. Bár én hiszem, hogy nem lehet azért a végtelenségig átverni az embereket. Én csak a Franciadrazsét vettem meg, de biztos nem veszek tőle több könyvet. Hiszen ezt sem voltam képes elolvasni, csak úgy hogy kettesével lapoztam. Ilyen rosszat még nem olvastam. Követhetetlen, eseménytelen, ide- oda zagyvaság. Hát valakiknek nyilván tetszik, hiszen jön a következő… Kár, hogy ha valaki újságíró, vagy ismert ember bármit megtehet. Kiadhat könyveket, lemezeket anélkül, hogy valós értéket tenne bele. Ezzel szemben olyan sok az igazán tehetséges ember. Az énekeseket újabban felfedezik, de mi van az írókkal, akik otthon hobbiból írnak, és jól írnak, mégis esélyt sem kapnak a kiadóktól.

  11. Sziasztok!

    Én most fejeztem be a Franciadrazsét, és kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.
    Mindig fellelkesültem, amikor egy izgalmasabbnak tűnő részhez értünk, és nem hagyja kibontakozni az élményt.
    A Vulévu-nál jobb a történet, érezhető a fejlődés, én bizakodva várom a következő könyvét Virágnak, de lehet, csak 10 év múlva veszem meg a következőt.

  12. De jó, hogy nem vagyok egyedül. Én már tényleg azt hittem, hogy velem van a baj. A Farnciadrazsénál sokszor az volt az érzésem, mintha lemaradtam volna valamiről, vagy mintha részeket átugrottam volna. Úgy kellett következtetni, hogy mi történt. A szereplőknél nem tudtam eldönteni, ki kivel szimpatizál. A berendezéstől kezdve, a ruhákon át minden badarságról van szó csak éppen arról nem, hogy a szereplők végül is, hogy éreznek, mi jár a fejükben . Teljesen érthetetlen számomra az egész könyv. Pedig az alap sztori tényleg jónak ígérkezett és szerintem egy ütős könyvet lehetett volna belőle kihozni. Én biztos nem veszem meg több könyvét!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *