FranciadrazséAnnak idején valahogy ellenálltam a Vulevu-nak, pedig Vass Virágot az Elle és a metróban megjelent cikkei alapján szimpatikusnak tartottam és kicsit meginogtam. Elvégre az Elle irodalmi díj egy nagyon jó találmány volt, amíg az online könyves közösség nem vált ennyire komollyá valójában csak ott lehetett igazi, valós emberek véleményeit olvasni. S még azért se orroltam meg, mert soha nem választottak be, pedig párszor jelentkeztem a hónap olvasójának. Aztán meg úgy éreztem, hogy én, aki meglehetősen kedvelem a modern női irodalmat, a chick-litet nem viselkedhetek elutasítólag a magyar változattal szemben. Szóval megadtam magamat és egy esélyt kapott  Franciadrazsé.

Ami jól indult: Réka ösztöndíjjal egy francia divatlap, a Miralce marketing osztályára kerül gyakornoknak egy évre. Ahol aztán részesévé válik egy komoly belső harcnak, szakmainak és magánéletinek is.  Az előbbiben a marketing osztály vezetője (nem vagyok otthon franciába de nem bírtam rájönni, hogy milyen nemű ez az alak) próbál felülkerekedni a főszerkesztőnőn és a magyar lányt használja kémnek. Réka ráadásul személyesen is érdekelt az ügyben, ugyanis szemet vetett Charlotte élettársára, Vincent-ra.

Ígéretes alapszituáció, főleg, mert úgy tűnt, hogy Vass Virág mint egykori divatlap főszerkesztő fordított A főnőknőm egy boszorkányt akar megírni (Az Örödög Pradát visel azoknak, akik csak a filmet ismerik): unszimpatikus marketing asszisztens, Charlotte viszont messze van az überbosziságtól. Számomra Réka első mondatától kezdve negatív szereplő volt: üres, buta, céltalan. S bár eleinte Charlotte kedvelhetőnek tűnt, hosszú távon azonban nem derült ki, hogy mi motiválta és még a francia nőiesség mázát is csak felszínen kapirgáltuk meg. Mivel az eleje valami hatalmas drámát jelzett előre én csak vártam, vártam, hogy végre valami éles konfliktus kerekedik, de egyszerűen semmi se történt. 340 oldal, 2 nézőpont és a történetnek se füle, se farka nem volt. Ha csak az nem számít annak, hogy néha bepillanthattunk egy divatlap kulisszái mögé. Ami meg az origónak számító pasast illeti, jobb nem is beszélni róla: Vincent egyszerűen nem érdemelte meg egyetlen nő figyelmét se, nemhogy kettőét (sőt háromét, ha magamat is odaszámítom, mint olvasóét). Igazi szexobjektum volt: markánsan jóképű lélegző kellék.

Vass Virágnak határozottan sok tapasztalata van a lapcsinálásról, de nem tudja ezt egy konkrét történet köré rendezni. Talán mert maga a sztori vérzik sok sebből: egy ilyen alapötletre (női rivalizálás munkahelyen és magánéletben) csak erős, jól megírt jellemekkel lehet építkezni. De ez mind nem található meg a Franciadrazséban. Engem nem fogott meg se a történet, se a szereplők. Vass Virág nem ír rosszul, csak még azt nem sikerült jól formába öntenie, amit el akar mondani.

Kiadó: Ulpius Ház
Megjelenés: 2010
Terjedelem: 340 p.
ISBN: 9789632543307


2 Stars
Oszd meg!