Én évente mindig becsületesen megveszem és elolvasom a Vavyan Fable könyveket. Majd mindegyiknél elmesélem, hogy is állok éppen az írónővel és stílusával. Most azért voltam kíváncsi a kötetre, mert megint egy novella/ kisregény/ elbeszélés gyűjteményt adott ki, s annak idején az Édes, mint a bűn kötet határozottan jó válogatás volt. Plusz egy elfogulatlan topikban egy régi kiábránduló félben lévő fan azt írta, hogy ismét a régi fényében tündököl az írónő. Úgyhogy határozottan kellemes elvárásokkal fogtam neki a könyvnek.
A kötetben 11 történet van, ezek közül kettő, a címadó és a Padlógáz a hosszabb lélegzetű kisregény. S igazából itt van a gyengébb láncszem is, méghozzá a Kedves, mint egy kéjgyilkos, ahol a hősnő miután észreveszi, hogy valaki leselkedik utána, egyedül, kihasználva régi, rendőrkommandós múltját próbálja levadászni a fickót. Szóval Shondra és a dolgokhoz való hozzáállása (majd én egyedül megoldom, pedig láthatólag nagy fába vágtam a fejszémet, de nem érdekel) nyitogatta erősen a bicskát nálam. Korábbi, hasonszőrű Fable-hősnőkkel szemben, akik közül a régiek még példaképek is voltak javában (ld. Talpig Jane), nem bírtam egy fikarcnyi szimpátiát se kicsiholni iránta.
Nem hiába Megbotránkoztató mesék az alcíme a kötetnek, mert Fablet láhtatólag manapság az emberi psziché eldurvulása foglalkoztatja. A sorozatgyilkosok elméjét próbálja minél jobban körüljárni, beléjük bújni, ahogy azt a több történetben feltűnő nyomozó is teszi. A bűnök számosak és igazi rémtetteket tudnak elkövetni.
Na nem olyanokat, mint a kimondatlanul is a balkáni háborúk illette Halálgyári képek és Valahol Európában-Új fejezet, amelyekben igazán megcsillan Fable tehetsége. Főleg az előbbiben, amely bármely háborúellenes mozgalom vezérírása lehetne. És itt még a sok felkiáltójelet is mellőzi: egyszerűen de határozottan ír a borzalmakról, komolyan érezni, hogy vérzett a szíve, amikor kénytelen volt az ilyen brutalitásokról hallani, s ugyanilyen állapotban lehetett, amikor írt róla.
Szatírái (Seggfej, Celeb-mennyország, Jó Tündér) rendesen helyre tesznek, főleg a médiában, médiáért élő embereket, azaz minket, valamint a „midlife Crisis”-ben szenvedő férfiakat.
A Tündöklés, amit már egy régebbi Nők Lapja számból ismertem és kiváló írásnak tartottam, kicsit kirí a sorból: apró gyöngyszem.
Szóval 75%-ban kiváló a kötet. Csak az a sok felkiáltó jel ne lenne, azokat szerintem nyugodtan száműzhetné a stílusából Fable, anélkül is simán átjönnének a nyomatékosítani kívánt gondolatok.

3.5 Stars
Oszd meg!