Én évente mindig becsületesen megveszem és elolvasom a Vavyan Fable könyveket. Majd mindegyiknél elmesélem, hogy is állok éppen az írónővel és stílusával. Most azért voltam kíváncsi a kötetre, mert megint egy novella/ kisregény/ elbeszélés gyűjteményt adott ki, s annak idején az Édes, mint a bűn kötet határozottan jó válogatás volt. Plusz egy elfogulatlan topikban egy régi kiábránduló félben lévő fan azt írta, hogy ismét a régi fényében tündököl az írónő. Úgyhogy határozottan kellemes elvárásokkal fogtam neki a könyvnek.
A kötetben 11 történet van, ezek közül kettő, a címadó és a Padlógáz a hosszabb lélegzetű kisregény. S igazából itt van a gyengébb láncszem is, méghozzá a Kedves, mint egy kéjgyilkos, ahol a hősnő miután észreveszi, hogy valaki leselkedik utána, egyedül, kihasználva régi, rendőrkommandós múltját próbálja levadászni a fickót. Szóval Shondra és a dolgokhoz való hozzáállása (majd én egyedül megoldom, pedig láthatólag nagy fába vágtam a fejszémet, de nem érdekel) nyitogatta erősen a bicskát nálam. Korábbi, hasonszőrű Fable-hősnőkkel szemben, akik közül a régiek még példaképek is voltak javában (ld. Talpig Jane), nem bírtam egy fikarcnyi szimpátiát se kicsiholni iránta.
Nem hiába Megbotránkoztató mesék az alcíme a kötetnek, mert Fablet láhtatólag manapság az emberi psziché eldurvulása foglalkoztatja. A sorozatgyilkosok elméjét próbálja minél jobban körüljárni, beléjük bújni, ahogy azt a több történetben feltűnő nyomozó is teszi. A bűnök számosak és igazi rémtetteket tudnak elkövetni.
Na nem olyanokat, mint a kimondatlanul is a balkáni háborúk illette Halálgyári képek és Valahol Európában-Új fejezet, amelyekben igazán megcsillan Fable tehetsége. Főleg az előbbiben, amely bármely háborúellenes mozgalom vezérírása lehetne. És itt még a sok felkiáltójelet is mellőzi: egyszerűen de határozottan ír a borzalmakról, komolyan érezni, hogy vérzett a szíve, amikor kénytelen volt az ilyen brutalitásokról hallani, s ugyanilyen állapotban lehetett, amikor írt róla.
Szatírái (Seggfej, Celeb-mennyország, Jó Tündér) rendesen helyre tesznek, főleg a médiában, médiáért élő embereket, azaz minket, valamint a „midlife Crisis”-ben szenvedő férfiakat.
A Tündöklés, amit már egy régebbi Nők Lapja számból ismertem és kiváló írásnak tartottam, kicsit kirí a sorból: apró gyöngyszem.
Szóval 75%-ban kiváló a kötet. Csak az a sok felkiáltó jel ne lenne, azokat szerintem nyugodtan száműzhetné a stílusából Fable, anélkül is simán átjönnének a nyomatékosítani kívánt gondolatok.

3.5 Stars
Oszd meg!

16 thoughts on “Vavyan Fable: Kedves, mint egy kéjgyilkos”

  1. Anyukám is gyűjti, ezt is olvasta, habár amióta belekerült a sorba egy-két utált kötet is (Varázscsók, Ezüstegér, ezeket én sem szerettem), kicsit tart a nénitől. Azt mondta, hogy kicsit összecsapottnak tűnik, nagyon nem egyenletes a színvonal (ez sztem az írónő egész munkásságára igaz), és megint belecsúszott a fogyasztói társadalom feletti belterjes és ragadós rinyába. Mindenestre a háborúellenesre meg a Valahol Európában reloadedre kiváncsi vagyok.

  2. annyira hihetetlen, hogy különben roppant intelligens, okos, értelmes emberek Fable-t olvasnak…:)

  3. Fablenak mindenképpen az.:))
    nem bántani akartalak benneteket, csak tényleg nem értem, nem találtok jobbat? én is olvastam talán 3 könyvét, de olyan mint Lőrincz L. elolvasol két könyvét, és ismered az összes szereplőjét, a történet menetét, miről szól, mi lesz a vége. ráadásul szerintem nem ír jól. a humora meg a harmadik kötet után nagyon unalmas lehet. a második után is az volt.

  4. én szeretem az írónő könyveit, legalább is amelyeket olvastam azok jók. főleg a régi műveit ismerem, A Halkirálynő és a kommandó és a folytatások a kedvencem…

  5. Hát én Fable-lel nőttem fel a Halál zsoldjában és a Halkirálynő sorozat első 4 része mindenképp a szívemhez nőtt, plusz a fantasyt is az Álomhajszával szerettem meg. Lőrincz L-lel én is úgy vagyok mint te, de Vavyan valahogy más. Ő igenis jó volt és még néha ma is az…

  6. Nima, ezzel óvatosan, ha nem akarsz velem összeveszni:) Elismerem, vannak gyengébb kötetei, de sztem a magyar szórakoztatóirodalom egyik csúcsa. Akit nem fog meg, hát… sajnálom őket, ez a legdiplomatikusabb válaszom:) Én Fable-en tanultam meg olvasni.

  7. Amadea: :DDD pedig nem vagyok éppen sznob.:))
    talán tényleg az hiáényzik belőlem, hogy soem tudtam fan lenni. én krimiken nőttem fel, meg Rejtőn, meg hasonlókon, benne meg mindenből van, legalábbis próbál úgy tenni, mintha lenne, de nekem nem volt elég jó semmihez sem.
    fantasy-ban meg végképp alulmúlja önmagát.
    de jól van, nem szapulom, eddig nem szerettem meg, ezután biztosan nem fogom.
    ti meg olvassátok csak.:)))

  8. olvastam egy halkirálynőset, valamelyik első két könyvét, a címüket már nem tudom. az elején élveztem a humorát, de a második könyvtől már elég kiszámítható lett, sé amiatt élvezhetetlen. számomra. meg legutóbb, nemrég megpróbálkoztam a sárkánycsókkal, vagy valami hasolnó címe volt. na, az kiverte a biztosítékot. nagyjából úgy éreztem magam, mintha egy hosszúra nyúlt általános iskolás fogalmazását olvastam volna.
    ennek ellenére alapvetően nincs a bögyömben, csak ha lehet, elkerülöm.:)

  9. Hát, az vagy Varázscsók volt, vagy Sárkánykönny:) Van ,akinek nem jönnek be a fantasyjai, hanem csak az akció-kalandokat szereti. De sztem a Szennyből az Angyal-lal még megpróbálkozhatnál, olyanokat lehet rajta röhögni:)
    Nekem egyedül a Démon tangó és a Kriplikommandó nem tetszett.

  10. Régebb én is olvastam tőle több könyvet is (Mesemaraton, Kriplikommadnó, Halkirálynő), jókat röhögtem rajtuk, szórakoztatónak találtam. Aztán egy-két éve megvettem a vaskos Nászjelentés kötetet, de nem bírtam 50 oldalnál többet elolvasni belőle. Én változtam ennyit vagy az írónő stílusa? – gondolkodtam akkor. Úgy látszik az utóbbi.

  11. Érdekes, szinte minden ismerősöm így van vele, h Fable régi köteteit rongyra olvassa, de az újaktól idegenkedik. Nekem az új könyvei is tetszenek, habár a Mesemaraton – Emlékfutamnál már kicsit rezeg a léc.
    AnTalk, azért az az egy ne riasszon el:) Olvasd az akciós-zsarusakat meg a vicceseket akkor, sztem azok nem lettek “romlottabbak”.

  12. A Sárkánykönny az más – az nem a fantasys vonulat része, az egy egész jó krimi. Az a “vacak” a Varázscsók, érdekes, az senkinek se jött be… meg ja, én is megfigyeltem, hogy azokat a köteteit preferálja mindenki, amikor még nem váltott át részlegesen sorozatgyártásra…
    Nászjelentés: az első kötet – direkt – brutális, nyakatekert, nyálas, és sokat van benne az a hülye Selwyn. A második már rétegesebb, többet lehet látni az emberekből, meg jön a pszichologizálás, szociális dolgok (Selwyn drogos és el is lenne a saját+szülői gyártású kamuáradattal, mert borzasztóan beetethető).

  13. Nem véletlen a névválasztás. Én is elszúrtam a saját Kulcs Levinemmel. Egy poklát és az amiatti pofonokat kiálltam, másodjára már nem. Szeretem…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *