5, Angolul, Humor, Könyvajánló, Női író, Olvastam 2008ban, Regény, Romantikus

Jennifer Crusie: Strange bedpersons


Nos 400. bejegyzésnek azt hittem kicsit komolyabb könyv kerül majd ide, de hát nem számoltam ezzel a nagy számmal, ráadásul amit először kinéztem magamnak olvasni, Michael Faber regénye, A bíbor szirom és a fehér nagyon nem kötött le az első 50 oldal után, s mivel volt még hátra vagy 750, inkább abbahagytam. Pedig reménykedtem benne, hiszen szép vastag, XIX. század második felének Londonja, prostituáltak felemelkedése, Dickenshez hasonló ívű regény (legalábbis ezek alapján szereztem meg a könyvtárból), csupa lelkendező kritika… aztán unalmas kezdés, fura stílusban. S próbáltam bevetni az elejét nagyjából olvassuk, később talán megjön az étvágyam féle technikát, de nem sikerült, úgyhogy félbehagytam. Aztán rájöttem, hogy Dickenst is utoljára középiskolában kedveltem, azóta csak BBC tévéfilmsorozatban tudom elviselni, szóval nem csoda, ha kifogott rajtam ez a kötet.

Kellett hát gyorsan valami, ami felvidít, s mi sem alkalmasabb erre, mint egy szórakoztató romantikus regény Jennifer Crusie tollából. Ugyan ez a könyve korai termés és kicsit még mintha kiforratlan lenne benne a jellemábrázolás, plusz nincs benne egyetlen kutya se, Angela a macska meg nem annyira karakteres szereplő, mint a többi négylábú szokott lenni, azért volt pár jelenet (főleg az utolsó), ahol határozottan, hangosan vigyorogtam Crusie humorán

A történet röviden csak annyi, hogy a hippi szülőktől származó, maga is feminista, önkéntesen dolgozó, tüntetéseket szervező tanárnőt megkeresi volt pasija, az ügyvéd Nick Jamieson. Pár hete azért szakítottak, mert a szabad szellemű nő úgy érezte, hogy semmiképp nem illik össze a törtető, republikánus férfivel, aki azonban most szeretne egy szívességet kérni tőle. Egy hétvégén legyen kísérője az egyik leendő ügyfelük, egy híres író felolvasóestjén annak farmján. A hétvégének megvannak a maga hullámhegyei és völgyei az azonban biztos, hogy a főhősöknek sok kompromisszumot kéne tenniük ahhoz, hogy együtt tudjanak élni. Ezen próbálnak dolgozni, kisebb-nagyobb sikerrel. Közben Nick parnerré válása az ügyvédi irodában a tét, meg Tess is új munkát keres, ráadásul legjobb barátnője pont a legrosszabb pasiba szeret bele és még egy csúnya plagizálási perre is fényt próbálnak deríteni.

Leírva nem túl izgalmas és eleinte nagyon dühített a főszereplőnő jelleme, aki ahhoz képest, hogy intelligensnek tartotta magát, sose tudott rájönni egyedül arra, hogy kéne helyesen cselekednie ahhoz, hogy Nicket megtartsa, illetve belássa, hogy a férfi mennyire jó hozzá és elnéző vele. Viszont sokat segített, hogy a férfi főhősről egyből Hugh Jackman jutott eszembe. Na és persze kiválóak voltak a mellékszereplők. Főleg az ijesztően tájékozott és előrelátó, s hatékony titkárnő, Christine (“She’s like Mortitia Adams, but without the enthusiasm”) .

Vicces volt, könnyű olvasmány, de határozottan érezhető rajta korai Crusie regény volta. Azóta szerencsére sokat fejlődött a csaj.

2.5 Stars
Oszd meg!

1 thought on “Jennifer Crusie: Strange bedpersons

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *