Ez a könyv is azok közé tartozott, amivel már a borítója miatt is érdekelt volna, úgyhogy amikor kölcsön kaptam nem tétováztam, elolvastam. Valójában az lepett meg, hogy ez amolyan lányregény, tehát ha nálunk kiadják mondjuk pöttyös vagy csíkos könyv lehetett volna, legalább. Persze a sok iszogatás miatt, amit a főhősök rendeznek benne lehet, inkább az Ulpius ház tinisorozataiba illett volna bele.

A narrátor Penelope igazi 18 éves angol lány, 1954 őszén ismerkedik össze Charlotte Ferris-szel, s a véletlen találkozás, hogy elfogadja a másik lány jánlatát egy közös taxizásra az esős délután, sőt elmegy vele Claire nagynénje délutáni teájára, megváltoztatja az életét, s főleg életszemléletét. Mint kiderül, A nagynéni épp az önéletrajzát írja az unokahúg segítségével, s úgy tűnik, ismerte Penelope anyját aki híres szépség volt,s mivel korán férjhez ment, még mindig az, s 35 évesen is simán árnyékot vet serdülő lányára, aki háborúban elhunyt édesapjukra emlékezteti őt (Penelope-nak van egy tizenhat éves öccse is). Míg főhősünk elég unalmas életet élt eddig, Charlotte, bár egyidős vele, sokkal több mindent tapasztalt meg, jóval tájékozottabb, nála és mellette bepillantást nyer a felső tízezer köreibe, megtanulja értékelni a hatalmas, bár a családot a csőd szélére sodró vidéki kúriát, amelyben lakik, érdekes embereket ismer meg, Claire néni fura szemű fiát, a bűvésznek készülő Harryt, például. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Penelope elfogadja a fiú felkérését, hogy legyen a kísérője egy előkelő eljegyzési vacsorán, amelyet Harry volt barátnőjének tartanak. A bűvésztanonc így próbálja féltékennyé tenni és visszahódítani a felületes amerikai lányt, de a színjátékból kicsit több is kisül, mint bárki, benne részt vevő gyaníthatta volna az elején.

A lényeg a felnőtté válás és annak felismerése, hogy a háborúban felnőtt nemzedéknek már más dolga van, mint szüleiknek volt, az ő életük és életútjuk, a lehetőségeik sokkal pezsgőbbek és érdekesebbek az övéiknél, hisz előttük van még a 60-as évek, Elvisről még nem is hallottak Angliában (Penelope és Charlotte még még többezer tini Johnny Ray-ért van oda, s tenne meg bármit egy-egy koncertjegyért) stb. Titkok pedig mindenütt vannak, s nem csak kiderülnek, de meg is kell tartani őket, ahogy azt Penelope is megtanulja saját tapasztalataiból.

Eva Rice egyébként ahhoz képest, hogy ilyen kitűnő atmoszférateremtő képességgel tudta megjeleníteni az 50-es éveket fiatal harmincas nő, aki a maga idején a Wet Wet Wetért rajongott, ja és híres családból származik, hisz apja a szövegíró Tim Rice.

 

 

3.5 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *