Ismét egy regény az egyik kedvenc témámról, a könyvkiadásról. Igaz, itt most a humorosabb, szatirikusabb tollal nyúlnak a témához.
Két főhősünk egymás tökéletes ellentéte. Grace egy nagyon kicsi kiadónál dolgozik, PR munkatárs és nincs könnyű dolga, hogy megpróbálja az íróikat valahogy reklámozni. A Hatto és Hatto cég ugyanis hihetetlen szerencsétlenséggel tudja kiválasztani, kinek a könyvét jelentetik meg: pocsék
írók, érdektelen művek amelyekből szinte semmi se fogy. Kedvenc részem, volt, ahol arról elmélkedett Grace, mennyit kellett bogarásznia a kritikákat, mire sikerült egy-egy mondatrészletet a találni, amit a borítóra nyomtathattak. Például az „Elképesztő” – Guardian reklámszöveg igazából az ,”Elképesztő, hogy valaki kiadta ezt a szemetet”-ből származik. A csajnak persze nem csak a munkájában de a magánéletében sincs semmi rednben. A barátja extrém balos, meg amúgy is egy szemét, aztán ott van Henry Moore az író, akivel talán lehetne valami, de mindig katasztrofálisra sikerednek a közös programjaik. Elnapolják a meghirdetett előadást, amit Grace szervezett, nem jön el senki a dedikálására,
a rádióban rosszul mondják a nevét, általában a könyve címe alapján félreértik a tartalmát stb., s mivel mindezeket PR-os minőségben pont a lány követte el, inkább igyekszik távol tartani magát a férfitól. De legalább sikerül szert tennie egy jó takarítónőre és végre legalább a lakása rendben van.
Totális ellenpólusként ott van Belinda Black, az újságíró aki meg van győződve arról, hogy többre hívatott annál, hogy Z-listás hírességekkel készítsen interjúkat. Meg akarja szerezni a lap híres riporterének munkáját, hogy aztán igazi celebritások közé kerülhessen, akik
közül aztán legalább egy feleségül vegye őt és ezzel örökre bekerülhessen a kivételezettek körébe. Belinda aztán bármire képes azért, hogy elérje célját, de annyira csak magával foglalkozik, hogy közben sorra elszalasztja az igazán nagy lehetőségeket. Ja és ő egy igazi Szörnyella de Frász. A két főszereplő élete sok helyen összefonódik, bár csak az utolsó nagy jelenet során találkoznak szemtől szembe.
Kellemes kikapcsolódás volt és néha jókat derültem a két főhősnő kalandjain, főleg az első kiadásos Jane Austen és a híres DJ esetét kell kiemelni. Na meg, hogy Louis de Bernieres-nek állandóan rálépett valaki a lábára. S igazán színesre sikerültek a mellékszereplők is (a lecsúszott nemes család, a lepedőakrobatából sztárrá avanzsált Champagne D’Vyne, a Russel Crowe szindrómától szenvedő filmsztár stb.)
Eddig tartózkodtam Wendy Holden regényeitől, de vitriolos tolla miatt azt hiszem ha szembejön még pár könyve, nem fogok tiltakozni.
