A 13 éves new yorki pattanásos, félénk, magányos Jenny élete fenekestül felfordul. Anyja nemcsak újra férjhez megy, de ráadásul egy angolhoz, s nem csak új testvéreket kap, de el is kell költöznie egy 300 éves majorba Dorsetbe. Ám közel se olyan unalmas az élet anglia ködös, esős, eldugott szegletében, mint a világ egyik legnagyobb városában azt gondolta volna.
Ugyanis az öreg házzal különböző lakók is járnak: felvonulnak az angolszász mesék világának különös szereplői (tölgymanók, babók, bakficok, boggartok, házimanók, pukkák stb.) és kiderül, hogy kísértet is lakja a majort. Méghozzá egy Jennynél nem sokkal idősebb korában elhunyt lány, Tamsin, akivel különös barátságba kerül a magányos tini.
Az ember nem is hinné, hogy ezt a történetet valami középkorú férfi írta, Beagle annyira eltalálja főszereplője hangját, aki egyben a mesélő is. Teljesen úgy éreztem, mintha tényleg valaki fiatal, new yorki írná a könyvet. S ugyan a regény első felében szinte semmi se történik, a stílus mégis lebilincselő, Jenny története magával ragadó. Nem is annyira fanyasy, mint inkább amolyan gothic szellemtörténet a regény, de annak igazán kiváló.
