Susie Sailfish 14 éves, iskolába jár, éppen túl van élete első csókján,
előtte az élet, természetfotós szeretne lenni, amikor mindent elvesznek
tőle. Még a lehetőséget is, hisz megerőszakolják és megölik. S mindez
az első oldalakon történik. Ennek ellenére az egész könyv egyes szám
első személyben íródik, hisz Susie a saját kis mennyországából továbbra
is figyelemmel kíséri, hogy mi történik a földön. Hogyan dolgozza fel
családja a tragédiát. Az apja, aki egyszerre félti másik lányát és
kisfiát, ugyanakkor képtelen továbblépni a történteken és makacs,
bizonyíték nélküli gyanúsítgatásával, hogy ki is a lánya gyilkosa a
rendőrséget is elidegeníti magától. Vagy az anyja, aki legszívesebben
visszatérne a házassága, a gyerekei előtti életéhez. A huga, akiben
mindenki Susie mását látja, s aki nemcsak a nővérét de egyetlen
barátját is elveszítette. Vagy az öccse, aki még csak 4 éves volt a
tragédia idején és nem épp a legkiegyensúlyozottabb családban kellett
felnőnie. De nemcsak a családtagokat követi szemmel Susie, hanem a
lányt, akit a lelke megérintett, mikor távozott, s aki ettől kezdve
fura kapcsolatot alakít ki vele és más, hasonlóan erőszakos véget ért
nőkkell, de sóvárogva figyeli a fiút is, akitől élete első és egyetlen
csókját kapja. Ugyanakkor szeretné, ha gyilkosát is elkapnák végre, de
ő csak megfigyelő és jó sokáig tart, míg rájön, hogy a családja csak
akkor fog megnyugodni, továbblépni, ha ő elengedi őket.
Ahhoz, hogy az élet tovább folytatódjon, szükség van a felejtésre, ez
nem bűn, nem kell, hogy lelkiismeretfurdalása legyen emiatt senkinek.
Szia!
Úgy tudom, az angol eredetiben Susie SALMON a kislány neve….Magyarul még nem olvastam a regényt.