Dawn French az egyik legviccesebb angol csaj. Egyrészt ugye a nagyszerű French and Saunders duó tagja, másrészt meg ő játssza Geraldine-t a Dibley-i lelkész című sorozatban. De hogy a Harry Potter generációnak is ismerős legyen: ő a portré Kövér Hölgye. Színészség mellett azért írogatott is mindig tévére, meg életrajzot is. Igazából az utóbbit szerettem volna meghallgatni, de sajnos az egyrészt csak rövidített változatban volt, másrészt nem ő maga olvasta fel, úgyhogy letettem róla. Viszont a nyár végi 1 kreditért 2 könyv akcióban a két regénye szerepelt az Audible-n, úgyhogy azokat töltöttem le, mert ott French a narrátor. S gondoltam, akkor kezdjük az elején, az első történettel, amit írt.
Egy átlagos, kisvárosi család van a regény központjában: anya, Mo a gyerekpszichiáter, aki tinédzserekre specializálódik, az apa, akiről végül nem nagyon derül ki, mivel foglalkozik, a 17 éves nagylány, Dora és az öccse, Peter Oscar (ugyanis meg van győződve arról, hogy őt bizony megszállta Oscar Wilde szelleme). Igazából hármójuk (Mo, Dora és Oscar) naplóbejegyzéseiből ismerjük meg őket a hétköznapjaikat. Dora alig várja, hogy befejezze az iskolát éppen összetörték a szívét, szakított a pasijával és egyáltalán az anyja nem érti meg. Oscar szeretne igazán elegáns, stílusos öltözéket hordani és nem állandóan az iskolai egyenruhát, s a szívét elrabolja az új gyakornok anyja mellett. Mo pedig 50 felé közeledik, s a könyvén kéne dolgoznia, de sokkal jobban lefoglalja, hogy nem tud Dorával zöld ágra vergődni és azon gondolkozik, hogy talán túl régóta forog a mókuskerék körülötte.
Kizárólag Dawn French hangjának köszönhető, hogy végighallgattam a könyvet. Ugyanis már az első oldalaktól Dora roppant idegesítő nyivákoló, buta, önző lánynak volt ábrázolva. Ráadásul a színésznő annyira jól adta elő, hogy legszívesebben odamentem volna és jól a falba vertem volna a csajt fejét, hátha kicsit helyrerázódik. Nagyon rosszul sikerült az ő ábrázolása sajnos, ugyanis majd 18 éves létére annyira síkegyszerűnek volt beállítva, hogy azt már túlzásnak éreztem. S nem vicces túlzásnak, hanem szánalmasnak és erőltetettnek. Egy kicsit olyan volt, mintha Dawn French elképzelte volna, hogy milyen egy tinilány, anélkül, hogy élőben akár eggyel is találkozott volna. 18 évesek nem tesznek olyan gyerekes kijelentéseket, mint Dora, nem viselkednek már ennyire gyökér szinten. Az ő alakjával nagyon mellé lőtt és ezzel igazából elrontotta az egész könyvet.
Amin persze még az se segített, hogy úgy a 2/3-ig egyáltalán nem lehetett tudni, hova fog kifutni ez a történet. Illetve lehetett sejteni, mert az ilyen típusú sztoriknak megvan a szokásos történetvezetése, de a 81 fejezetből úgy a 60. környékén kezdtek beindulni a dolgok. Addig szinte semmi se történt, csak a három elbeszélőnk naplóiból szemezgethettünk. Dora nyígott, Oscar szépelgett, Mo pedig csak válságban volt és önértékelgetett. Aztán hirtelen az addig normális, logikus és értelmes nő, aki tisztában volt saját magával, az életével és lehetőségeivel, a hibáival és gyengeségeivel, egyik pillanatról a másikra kivetkőzött magából és elkezdett hülyén viselkedni. Mondjuk legalább nem beszélt írt olyan igénytelenül mint Dora, de azért még egy csillag levonódott az addig is kevésből. Oscar legalább végig jó fej volt és színvonalas, nála például teljesen jól kijött, hogy viselkedne és beszélne egy Wilde kaliberű intellektuális fiatalember, ha ma élne: igényesen és választékosan, még a legegyszerűbb dolgokra is tudott varázslatos szinonimákat csuklóból alkalmazni.
A végén pedig minden nagyon kiszámítható volt és könnyedén elvarródtak a szálak, úgyhogy teljesen értelmetlen volt az egész regény.
A felolvasásban mondjuk az volt a jó, hogy French hallhatóan élvezte ezt a három szerepet, hogy mennyit kiabálhatott (feleslegesen, persze) amikor Dorát olvasta, milyen szép szavakat ejthetett ki, amikor Oscar volt és mennyire magát adhatta Moként. Biztos vagyok benne, hogy ez is volt az alapötlet a regény mögött: egy középkorú nő válsága és hogyan lábal ki belőle. Csak éppen a végeredmény nagyon gyenge lett: főleg sótlan, de gyakran idegesítő. Könyvként valószínűleg abbahagytam volna, vagy csak végiglapozom. Kizárólag Dawn French hangja volt, ami miatt kitartottam.
Úgyhogy most egy kicsit jegelem a másik regényét, bár az elvileg több csillaggal büszkélkedhet a Goodreads-en is.
A csillagozás lebontása: erőfeszítés: 5 végrehajtás: 2. Mint hangoskönyv: 7
Kiadó: Penguin Audio, Audible
Megjelenés: 2010
Honnan: Vásárlás, Saját példány
Eh, pedig a fülszöveg alapján ígéretesnek tűnt…
Lehetett volna csak 12 egy tucat momlit, de valahogy még az se jött össze igazán 🙁