Orson Scott Card az alternatív történelmi regény és a sci-fi
elemeit keveri a Múltfigyelőkben, a maga lebilincselő stílusában.
A Múltfigyelők tudósok, akiknek gépek segítségével
megadatott, hogy figyelemmel kísérjék őseiket, mit csináltak, miért és hogyan,
s valamennyire tanuljanak is belőle. Hiszen az emberiség már eléggé megtizelődött,
a Föld nyersanyagkészletei kimerülőben vannak, köszönhetően az ősök
pazarlásának, háborúknak stb. Tagiri, egy afrikai származású tudós családjának
történetét kutatva szembetalálkozik a rabszolgasággal, s mivel emberileg
megérinti ez a lehetetlen helyzet, kutatni kezdi, hogy honnan, mikor ered és
hogy lehetne megállítani. Férjével, majd lányával Dikoval karöltve eljutnak
Kolombuszhoz és az ő nagy felfedezéséhez. Arra a megállapításra jut, hogy a
jelen nehéz helyzetét igazán az okozta, hogy Amerika felfedezését követően a
világ szinte teljesen európaiak kezébe került, akik sok kulturális eredmény
mellett majdnem ugyanannyi romlottságot terjesztettek el (rabszolgatartás,
betegségek stb.). Mivel úgy tűnik, hogy a Pastwatch rendszerét nemcsak megfigyelésre,
de beavatkozásra is használni lehet, a kis tudóscsapat (bevonva egy török és
egy maja származású kutatót is), lehetséges szcenáriókat dolgoz ki, hogyan
lehetne megváltoztatni a múltat és abból mi sülhetne ki. Aztán persze
elérkeznek arra a pontra, amikor meg kell hozni a döntést, hogy mit mentsenek
meg: a jelent, vagy az egész emberiséget.
A regény másik fonalán Kolombusz történetét követhetjük
nyomon, aki a tudósok fókuszpontjában is áll, megtudhatjuk, hogy miért indult
el Nyugatra, mi mozgatta és mit kellett tennie, feláldoznia ahhoz, hogy elérje
célját, s nem utolsó sorban kiderül, milyen ember volt (ami valószínűleg csak a
regényíró képzeletében igaz, mindenesetre határozottan megfogja az embert).
A regény lebilincselő, főleg a stílusának és problémafelvetésének
köszönhetően, ugyanakkor míg Kolombuszból a történelemből ismert száraz
adatjából hús-vér ember lesz, addig a jövőbeli tudósok eléggé egysíkúaknak
vannak ábrázolva, s a beszélgetéseik is inkább filozófiai fejtegetések, mint
valódi dialógusok. Mindezek ellenére határozottan kellemes és érdekes olvasmány
volt.
