Olvasmányok év szerint
A banyák elindulnak külhonba, mert Magrat tündérkeresztanya lesz, de hát Eszme Mállotviksz és Ogg Ángyi nélkül egyedül semmire se megy. S a mesék külhonban életre kelnek. Valaki életre keltette őket és ha beledöglik is bárki, akkor is heppi endet akar. Terry Pratchett hozza a szokásosat. A könyv első fele, a boszorkák utazása az feregeteges. Második […]
Terry Pratchett: Vége a mesének Read Post »
Folytatódik az előzőekben megkezdett jó kis sorozat. Kinseyben az a jó, hogy teljesen hétköznapi tud lenni és életszagú gondjai probélmái vannak. Például, hogy mit mondjon egy anyának, aki elveszítette a fiát. Nem mond semmit, csak ülnek, fogják egymás kezét és sírnak. Persze azért a végére kicsit ki lett élezve a helyzet, feleslegesen kavart bele szálakat,
Sue Grafton: C mint Célpont Read Post »
Végre megint egy igazi Nora Roberts regény. Igaz, talán ő is kezd kicsit fáradni, olyan túl nagy újdonságot nem hozott itt és a kapcsolatok is túlságosan hamar kialakultak. A figurák azonban jól megvoltak rajzolva, természetesen Cleo az érzőszívű rebellis striptiztáncosnő volt a legszinpatikusabb, bár ugye inkább Tia lett volna a központi nőalak, aki teljes változáson
Nora Roberts : Three fates Read Post »
Az úgy volt, hogy Neil Gaiman könyvében szereplő megfordított Hófehérke mese után láttam meg ezt a könyvet, gondoltam, elolvasom. Azért nagyon más, mint az volt. A történetek közös motívuma, hogy a mesékben mennyire elvenednek meg a gyerekkori traumák. Mint arról pszichológiai művek már születtek. Itt viszont elsősorban fantasy írók dolgozgatták fel a klasszikus meséket, beleszőve
Terri Windling (editor): The Armless Maiden and Other Tales for Childhood’s Survivors Read Post »
Nem tetszett. Pedig biroma fantasyt, Raoul Reinert is, de ez a könyv nagyon nem tudott lekötni. Eleve nem bírom a keleti középkorra, berendezkedésre hasonlító fantasykat. Éjfél kapitány esetében pedig nagyon elveszett az író a részletekben, a rengeteg szereplőben és bár az utolsó 30 oldalat csak úgy átlapoztam…nem értem mi lett a vége.
Raoul Reiner: Éjfél Kapitány Read Post »
Régi elmaradás volt, de végre elolvastam és nagyon nem bántam meg. Gaiman történeteivel, amelyek egyszerűek és mégis megdöbbentőek, elgondolkodtatóak, néhol durvák de mindig hatalmas fantáziára utalnak, azokat a sztorikat juttatta eszembe, amelyek miatt megkedveltem a fantasyt. kísértettörténetek, mesék, Edgar Allan Poe és Wilde történetei. Jó lenne, ha még jelenne meg tőle novelláskötet. S talán sikerül
Neil Gaiman : Tükör és füst Read Post »
A regény négy barátnőről szól, akik mind mások. Lee, az összeszedett, tökéletes háziasszony, akinek tökéletes életéből csupán egy gyerek hiányzik alapította meg a női klubbot, eleinte váltogatott tagokkal, aztán maradtak négyen. Emma újságíró, egész életében a nagy regényt akarta megírni. Szingli, ironikus. Rudy a legszebb, férjével látszólag jól élnek, gazdagok, meg van mindenük, sikeres a
Patricia Gaffney: The saving graces Read Post »
Elolvastam a könyvet is, miután láttam a filmet (azért nem a filmes borítót teszem ide, pedig a nagy sikerre való tekintettel Ulpiusék azzal is kiadták, mert az én kezemben ez a változat volt). Nem bántam, hogy utána olvastam és tudtam embereket képzelni a nevekhez, a főszereplőkhöz. A filmben ugyan Virginia Woolf-ot hozták ki főszereplőnek, de
Michael Cunningham: Az órák Read Post »
William Goldman több sikeres forgatókönyet, regényt írt, még Oscar díjat is kapott. A Mit is hazudtam nem az első könyve arról, hogy milyen élete van egy hollywoodi filmekkel dolgozó írónak. Sőt az előző írása miatt, amelyben a hetvenes évek álomgyári praktikáit leplezte le, bizony indexre került és évekig nem foglalkoztatták, pedig olyan filmeket tudhatott már
William Goldman: Mit is hazudtam? Read Post »
Orson Scott Card: A hetedik fiú cimű regénye egy hosszabb folyam első könyve, amely egy hetedik fiú hetedik fiáról szól egy alternatív Amerikában, ahol a kor nagy varázslója Benjamin Franklin volt, aki életének legfontosabb momentumaként az amerikai szó kitalálását tartotta. Jó stílusban íródott, s bár Cardtól eddig sci-fik jelentek meg itthon, ez az alternatív történelmi
Orson Scott Card: A hetedik fiú Read Post »
Tegnap befejeztem a Face the Fire-t, pedig nem akartam, olyan olvasmánynak tartogattam magam mellett, hogy olvasgatom metrón, ide oda utazgatva, mert könnyen elfér mindenhol. Éljenek az amerikai paperback-ek. Na a befejező része a Three Sisters Island trilógiának nem volt olyan jó, mint az első kettő. Igazából Ripley története tetszett a legjobban, azaz a Heaven and
Nora Roberts: Face the Fire Read Post »
Mennyivel nehezebb erről írni, mint a ponyvákról. Ezt meg kell fontolnom. Nem vagyok egy nagy Vonnegut olvasó, ez talán a második könyve, a Macskabölcsőt olvastam és láttam az Éj anyánkat. De tetszik a fekete humora. Meg a stílusa, az igazán mesélés, az is, hogy itt is például úgy tudta leírni a történelmi eseményeket, hogy elhittem,
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék Read Post »
További olvasmányok: Végre megint egy olyan szingli könyv, amit érdemes volt elolvasni. Persze persze ott voltak benne a szokásos Bridget Jones elemek: a hülye fasz pasi meg a régi ismerős, aki aztán a végén kiderül, hogy az IGAZI. De azért voltak benne érdekes pl. tabu témák is, mint amilyen a barátnőm pasija off-limit. Üdítően jó
Jenny Colgan: Amanda esküvője Read Post »
Pedig olvasgattam, azóta is, méghozzá a következőket: Terry Goddkind: Falka vére Nora Roberts: Affaire Royale J.D. Robb: Halálos összeesküvés James Harvey: Rough Treatment Nora Roberts: A Hold árnyéka II.
Amiket olvastam mostanában Read Post »
Nagyobb lélegzetű könyvek, miatt akkor most előveszek egy régebbi olvasmányt január elejéről. Karácsonyra, mivel már egy csomószor gondoltam/tunk rá, megvettem páromnak a könyvet. A véleményünk nagyjából egyforma volt. Nevezetesen, hogy sajnálatra méltónak találtuk a nőt. Azóta olvasgattam más kritikákat róla és interjút vele, meghallgattuk a sógor véleményét (mint francia irodalmárét), de még mindig ott tartok,
Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete Read Post »
Mivel most egy darabig nem olvasok mást, mint a Falka vérét, azon gondolkoztam, korábbi könyvélményekről mennyire etikus írni. Igaz, én állítom fel a szabályokat. Egyébként is pl. a Yayákat is ősszel olvastam, a Terézanyut meg nyáron. Szóval lehet, hogy lesz más is. Majd felejegyzem, hogy mikor is történt a valódi lapozgatás.
Nekiálltam az újonnan megjelent Goodkind regénynek. Mostanában kevés fantasyt olvastam, és kicsit idegenkedtem ettől is, mert az Idő kerekével is le vagyok maradva a Káosz ura óta, ugyanis elkapott a hiábavalóság érzése, hogy semmi értelme így az egésznek, mert sose lesz vége Rand kalandjainak. Richarddal is ugyanez lehet a helyzet. Elnyúlik a történet és sose
Terry Goodkind: Falka vére Read Post »