Az úgy volt, hogy Neil Gaiman könyvében szereplő megfordított Hófehérke mese után láttam meg ezt a könyvet, gondoltam, elolvasom. Azért nagyon más, mint az volt. A történetek közös motívuma, hogy a mesékben mennyire elvenednek meg a gyerekkori traumák. Mint arról pszichológiai művek már születtek. Itt viszont elsősorban fantasy írók dolgozgatták fel a klasszikus meséket, beleszőve gyerekek különböző helyzeteit, s a lényeget, hogy lehet túlélni ezeket. Voltak durvább történetek, (pl az egyik Csipkerózsika sztori persze Tanith Lee tollából), de versek és esszék is. Tetszett.
