Hát akkor ismét itt van kedvenc guilty pleasure-öm legújabb része, a 27., amely ismét egy olyan része a sorozatnak, amelyben a nyomozás és a főhősök lelke kapja a főszerepet. Halotti misét celebrálnak a spanyol Harlemben, ahol a közösség egyik idős, megbecsült tagját temetik, Miguel Flores atya a pap áldozás közben holtan esik össze. Elég hamar […]
J.D. Robb: Halálos üdvösség Read Post »
Eladtam a lelkemet az ördögnek, de legalábbis a Könyvesblognak. Amikor meghirdették, hogy van pár könyv amihez külsőst keresnek, aki elolvassa és véleményezi, jelentkeztem. Méghozzá J.R. Ward: Megsebzett szeretőjére. Két dolog vezérelt: először is, hogy kipróbáljam tudok-e valami olyan stílusban írni, amit elfogadnak a könyvesblog szerkesztői, másrészt pedig mert megkaptam anno az első Ward regény után
J.R. Ward: Megsebzett szerető (Fekete tőr Testvériség 3.) Read Post »
Nem mondom, kicsit vártam, mire elolvastam a tavalyi év egyik kedvenc könyvének A másik Boleyn lánynak a folytatását, de megérte a várakozást. Philippa Gregory ismét csak VIII. Henrik udvarába visz, ismét csak női szemszögből mutatja meg mi történt 1539-1542 között, de most egy helyett három elbeszélőnk van. Ezekben az években az angol uralkodó már 3
Philippa Gregory: A Boleyn örökség Read Post »
December meg az ünnepek közeledvén kellemes olvasmányokra vágyik az ember, fantasyra, mesére, amibe bele lehet feledkezni. A Tintaszív borítójával hívta fel magára a figyelmemet a gyerekkönyvtár ajánlós polcán, vöröslő, régi kötéseket idéző borítójának hátulján a fülszöveg pedig abszolút megfogott. Mo (Mortimer rövidítése) könyvkötő, könyvgyógyász, egyedül él kislányával, Meggie-vel, akit természetesen a könyvek és mesék szeretetére
Cornelia Funke: Tintaszív Read Post »
Immár negyedik alkalommal találkozhatunk Beckyvel, aki férjes asszony lett, s a jól sikerült nászút után alig várja, hogy elkezdődjenek a hétköznapok. Visszatérnek hát Londonba és Luke szinte azonnal beleveti magát a munkába. Ifjú neje pedig úgy érzi, ő igazán felesleges. Mintha a szüleinek is más dolga lenne, már nem vele foglalkoznak a legtöbbet, legjobb barátnője
Sophie Kinsella: Shopaholic and sister Read Post »
Ezt a könyvklubot most nem hagytam ki és bár amikor a beszélgetés folyt, még csak a könyv felénél tartottam, az összejövetel nem vette el kedvemet az olvasás folytatásától. Sőt, inkább meghozta hozzá a kedvet és a gyorsabb iramot. Csak mivel már kibeszéltük, kicsit nehezebb írni róla. Inkább benyomások, mint valami történetmesélés lesz itt. Meg voltam
Kaffka Margit: Színek és évek Read Post »
Úgy tűnik, hogy Block befejezi Kellerről, a bérgyilkosról szóló sorozatát, s mindezt nagyon elegánsan teszi, meg kell hagyni. A sorozat első részei után a legutóbbi talán nem volt annyira jó, de most megint nagyon eltaláltra sikerült. J.P. Keller már egy ideje fontolgatja, hogy visszavonul a szakmájából, elvégre összeszedett annyi pénzt, hogy abból kényelmesen eléldegél és
Lawrence Block: Bérgyilkos inkognitóban Read Post »
Trilógiává nőtte hát ki magát Sinead Moriarty regénysorozata, amelyben egy fiatal ír házaspár próbálkozik családdá válni. Az első kötetben szó volt arról, mennyire nehéz, ha nem sikerül a teherbeesés, a másodikban, hogy örökbe fogadni se annyira egyszerű. A harmadik kötetben pedig nehezített pályán mozog a család. Emma és James végre elutazhat Oroszországba a kisfiúért, akiért
Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre Read Post »
Lassan kezdek rájönni, hogy mi a bajom az amerikai chick lit-ekkel, illetve azok egyik fajtájával, a glamour lit-tel, amelyben nagyon menő csajokról van szó, akik többnyire New York felső 10000-hez tartoznak, vagy legalábbis oda akarnak bejutni. Üresek. Üres az egész világuk és valahogy mindig úgy érzem, hogy még ha irónikus is próbálna lenni a szerző
Plum Sykes: New York hercegnői Read Post »
Előző körben kiderült, hogy a Kenzie/Gennaro nyomozópáros prózában még jobb mint a filmen, plusz a Vihar sziget után az is, hogy Lehane ott van a szeren. A Sötétség, fogd meg a kezem pedig csak tovább erősítette ebbéli meggyőződésemet. Ráadásul a könyv kezdése miatt, ami az események után egy jó hónappal történik végig képes volt rettegésben
Dennis Lehane: Sötétség fogd meg a kezem Read Post »
Jodi Picoult előző könyveihez hasonlóan itt is elég meredek témát feszeget: az iskolai erőszakot. Adott egy 17 éves fiú, Peter, aki egy reggel felpakolja a hátizsákját nem éppen iskolába illő dolgokka, s a gimnáziumban 19 perc alatt megöl 10 embert és megsebesít egy csomó másikat. Folyik a nyomozás, készülődnek a tárgyalásra, a bírónő lánya, Josie
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc Read Post »
Nem titok, hogy szívem egyik csücskébe tartoznak a chicklit regények. Mert én már első olvasatra szerelembe estem Bridget Jones-szal, aztán azóta is volt jó néhány kellemes könyvélményem, na meg kellemetlen is, de inkább vezet az előbbi. Amúgy is lassan tíz éves lesz ez az irodalmi vonulat. Jó magam is másféle témák felé fordultam ezen belül.
Fiona Neill: The secret life of a Slummy Mummy Read Post »
Amikor a könyvtárban szembe jött velem ez a kötet azért tettem el, mert tudtam, valahol már hallottam az írónő nevét. Aztán rájöttem, hogy bizony Rory Gilmore erősködött egyszer, hogy rá hasonlít az írása, amit egy felső 10000 béli buliról írt, szíve szerint ironikusan, de inkább kegyetlen volt és álszent. Nos a fülszöveg szerint Janowitz Brett
Tama Janowitz: Egy bizonyos korban Read Post »
Hogyan másképp is tudott volna olyan szerelmi történeteket írni Jane Austen mint hogy maga is megtapasztalta ezeket az érzelmi viharokat? Csakhogy ennek sehol semmi nyoma az írónő hivatalos életrajzaiban. S erre milyen jól lehetne egy romantikus történetet alapozni. Amit Syrie James meg is tett regényében. Nem értem én se a könyvesblogos felháborodást, hogy hazudik a
Syrie James: Jane Austen naplója Read Post »
Dashiel Hammettet most mindjárt újra felfedezik nálunk, hisz erre törekszik az Agave kiadó. Ő is oda tartozik a híres krimírók azon vonulatához, akiket Raymond Chandler meg Mickey Spillane képvisel. A Máltai sólyomot persze én is láttam többször és olvastam is, aztán egyszer véletlenül láttam egy tévéfilmet Dash és Lilly címmel, amely Hammet és Lillian Hellmann
Dashiel Hammett: A cingár feltaláló Read Post »
Annak idején jó sokáig szemezgettem A Hollókirály kötettel, aztán egy ismerősöm megvette, mondta ha kiolvasta majd odaadja, aztán pár hét múlva lebeszélt róla. Ő is csak ajtótámasztéknak fogja használni. Azóta nem is fáj a fogam rá, na meg a Könyvesblogon is lehúzó kritika jelent meg a regényről még akkoriban, amikor én ezt etalonnak értékeltem. Elég
Susanna Clark: Búcsúbáj hölgyei – és más történetek Read Post »
Neil Gaiman ezt a kisregényt a World Book day-re írta, amit az Egyesült Királyságban tartanak és célja, hogy a gyerekeket az olvasásra bíztassák. Egy fontért lehetett megkapni az aprócska kötetet, benne egy alig 100 oldalas kis történettel, ami azonban igazi Gaiman mű. Gaiman szereti az isteneket meg az északi mitológiát, innen a történet is, vagyis
Neil Gaiman: Odd and the Frost Giants Read Post »
Tavaly a Selyem és a Novecento után a Tengeróceán bármennyire is szép volt a címe kicsit nehezebb falatnak bizonyult. Annyira, hogy bár hetekig a polcomon volt a City, nem volt kedvem elolvasni. Most a Harag-várakkal kicsit ismét odakerült Baricco a kedvencek közé. Bariccora annyira jellemzően ez se egy túl hosszú könyv, mégis rengeteg dolog van
Alessandro Baricco: Harag-várak Read Post »
Apu gyorsan elolvasta előttem a regényt aztán mondta, majd magyarázzam el neki a végét, mert ő ezt nem értette. A Pulp fiction óta tudjuk, hogy neki csak az egyenes vonalú egyszerű szerkezetű dolgok jönnek be, legyen szó filmről vagy regényről, mert már ott kiakadt azon, micsoda dolog, hogy Travoltát a film közepén megölik mégis ott
Dennis Lehane: Vihar-sziget Read Post »
Valahonnan nekem is ismerős volt a szerző neve, aztán persze olvashattam mindenhol, hogy a Gosford Park forgatókönyvéért kapott Oscar díjat. De gyanítom talán még színészként is láttam. Egyébként a regény narrátora, aki külső szemlélőként majd Edith aztán a Broughton család barátjaként követi az eseményeket kicsti magának az irónak az alteregója. Hiszen ugyanúgy színész, akinek azonban
Julian Fellowes: Sznob Read Post »