Terry Pratchett: Maszkabál

Mintha csak a tavalyi nyaralás ismétlődött volna meg. Megint vittem magammal egy Pratchettet, ami a zenéről szól és ugyanaz a fordítója, mint a Gördülő köveknek. Remélem, a Delta Vision tartja ezt a tempót és a következő nyaralásomra is kiadnak új Korongvilág regényt, ami az előző kicsit keményebb krimi után jól feldobott.

Legutóbb a boszorkányok száma megfogyatkozott, hiszen Magratból királyné lett és most egészen más dolgok kötik le. Ogg Nagyi már kinézte az utódját, Nitt Ágnes személyében, a lány azonban inkább szeretné megtalálni önmagát s valami egészen másban kiteljesedni, mint a boszorkányság. Egyébként is, az Ágnes olyan béna név, inkább Perditaként jelentkezik Ankh-Morporkban operaénekesnek. S hangja teljesen leveszi lábáról az operaház vezetőségének tagjait, csak hát a külseje… manapság már nem divat igazán úgy kinézni mint régebben az énekesnőknek. De létezik áthidaló megoldás, főleg ha van igazi csinos lány is a kórusban, aki roppant jól mutat színpadon, bár énekelni nem tud, megfelelő allűrjei és apukája azonban van…
De mindebbe még az Operaház Szellemének is lesz beleszólása, nem is beszélve Wiharvész Anyóról, aki szintén Ankh-Morporkba érkezik, hogy segítsen megvitatni bizonyos szerzői jogdíjakat Ogg Nagyinak.
A banyáknak tehát Küldetésük van. S ilyenkor nem illik az útjukba állni. Mert Wiharvész anyó még a Halállal is szembenéz… és pókerezik vele.

Most tehát Pratchett az operák, operettek, musicalek világát parodizálja a maga módján. De már az ajánlásban kiderül, hogy mire számíthatunk:

Köszönettel tartozom azoknak, akik bebizonyították nekem, hogy az opera még annál is bizarrabb műfaj, mint amilyennek valaha is képzeltem. Kedvességüket leginkább azzal tudom meghálálni, hogy nem említem meg őket itt név szerint.

De Ogg Nagyi is összefoglalja, hogy miről is szól az opera:

– Hát, alapjában véve kétfajta opera létezik – magyarázta Nagyi, akinek többek között megvolt az a boszorkányokra jellemző képessége, hogy bennfentes szakértője legyen bármilyen, általa nem gyakorolt tevékenységnek. – Van nehéz opera, amikor az emberek alapvetően külföldiül énekelnek, és az megy, hogy “ó, ó, ó, haldoklom, ó, ó, ó, biza halok megfele”, és van a könnyű opera, ahol külföldiül énekelnek, és általában olyasmit, hogy “Sör! Sör! Sör! Sör! Rengeteg sört szeretnék inni!”, bár néha inkább pezsgőt isznak. Alapvetően ilyen az opera, de tényleg.
– Micsoda? Vagy haldokolnak, vagy sört isznak?
– Alapvetően igen – válaszolta Nagyi, miközben valahogy sikerült azt sugallnia, hogy az emberi élet, mint olyan összefoglalása ez.
– És ez az opera?
– Há-át … lehet, hogy van benne más is. De leginkább csak ivászat meg gyilkolászat.

S hát Ankh-Morporkban minden még bizarrabb, mint várhatnánk, itt La Triviáta van meg A Nibelungingung gyűrűje de a színházi népség babonás és a Szellem mindig a 8-as páholyban van stb. De nem nehéz megtalálni a különböző popkulturális utalásokat (Operaház fantomja, Ének az esőben stb.) és a fordító megint remekül írta át azokat a részeket, amiket mi magyarok úgyse értenénk annyira, lévén Gilbert és Sullivan itthon kevésbé hódított, mint Presser, Szörényi meg Bródy. Bónuszként pedig páran még az Őrségből is megjelennek, persze inkognitó, szóval elég nehéz kiszúrni őket, de azért garantált a nagy vigyor.

Kíváncsi vagyok, legközelebb miről mutat Pratchett görbe tükröt.

Eredeti cím: Maskerade
Kiadó: Delta Vision
Fordító: Farkas Veronika
Megjelenés: 2010 (1995)
Terjedelem: 374 p.
ISBN: 9789639890626