Ez még csak a második regény, amit Clare Pooley-tól olvastam, de azt hiszem mondhatom, hogy ezentúl oda fogok figyelni a nevére és ha valami újjal jelentkezik, mert megint csak nagyon jó érzéssel fejeztem be a könyvét. Aminek elsősorban a címe keltette fel a figyelmemet: nagyon szeretek olvasni olyan emberekről, akik már előttem járnak korban és egyáltalán nem konvencionálisan élik ezt meg. S a cím nem árul zsákbamacskát. Hiszen ahogy az egyik szereplő még a történet elején el is mondja:
“De mi a poén abban, ha az ember méltósággal öregszik meg? … Én, személy szerint, a lehető legkevesebb méltósággal akarok megöregedni.”
A regény azzal indul, hogy egy kisbuszt meszel le a rendőr és a benne tartózkodó szedett-vedett társaság mindenféle bűnt bevall gyorsan, egyik se az, ami miatt megállították, s meglehetős fejfájást okozva ezzel az intézkedőnek. Nagyon szerettem ezt az indítást, hogy utána Clare Pooley bemutatja a csapatot, s a végén vissza lehet lapozni az elejére és a megszerzett tudással mosolyogva újraértékelni a jelenetet. Szóval a kisbusz után megtudjuk, hogyan jött össze ez a csapat: adott néhány nyugdíjas akik különböző okokból verődnek össze a Mandel Közösségi Központ Nyugdíjas Klubjában. Még éppen alakulóban vannak, s ez egyáltalán nem megy könnyedén, hiszen az épület bomlik, hamar elveszítenek egy tagot, senki se teregeti ki a titkait elsőre, de ami közös bennük, hogy társaságra vágynak. Van köztük kleptomániás lecsúszott színész, nyugdíjas lesifotós, gerincproblémás kamionsofőr, aki már vagy 5 férjet temetett el (s nem biztos, hogy mindegyik halott volt 😊), kiállhatatlan magányos alak, aki leginkább szomszédjai után kémkedik, de ott van a csoport vezetője, akinek gyerekei kirepültek és házassága válságban van, valamint egy nagyon fiatal apa, aki csak úgy tud tanulni, ha gyerekét a helyi óvodába beveszik. A Közösségi Központot azonban be akarják zárni, ám a nyugdíjas klub elhatározza, hogy megmenti a csapatuknak helyet adó épületet és máris megvan a közös cél, ami összekovácsolja őket.
Clare Pooley nagyon érdekes karaktereket hozott össze, akik közül elsőre nem mindenki tűnt szimpatikusnak. Például ilyen a kvázi főszereplőink közül Daphne, aki nagyon titokzatos, ami a múltját illeti, évtizedek óta büszke arra, hogy nem jár társaságba, a segítséget is mindig elutasította, de most a 70. Születésnapján úgy dönt: változtat. S bizony ő az egyike azon alakoknak, akik tényleg fittyet hánynak mindenféle társadalmi konvencióra, a nő egyáltalán nem úgy cselekszik ahogy elvárná tőle bárki ennyi idősen: tud spontán lenni és erőszakos, s nem hajlandó láthatatlan maradni és kiharcolja az őt megillető helyet. A másik fontos alak Art, a lecsúszott színész, akinek különböző nem túl kellemes hobbijai vannak, viszont kiderül róla, hogy igenis nagy a szíve és bár rengeteg hibát elkövetett az életében, alapvetően jó maradt az erkölcsi iránytűje és igazán meglepő kapcsolatokat tud kiépíteni. Lydia lenne a klub vezetője, aki azt képzelte, hogy majd szépen nyugodtan teázgatnak, meg bingóznak a nyuggerekkel, s talán kicsit összeszedi magát annyira, hogy kitalálja mihez kezdjen a kiürült életével, hogy felnőttek a gyerekei. Csakhogy az összeverődött nyugdíjasoknak eszük ágában sincs bingózni és még az egyszerűnek tűnő “Felelsz vagy mersz” társasjátékból is az utcára kiterjedő, járókelőket riogató banzájt csinálnak. S bizony nyakig bevonódnak a magánéletébe is… Mivel a Közösségi Központ tényleg sokat tud segíteni a környék lakosainak, találkozunk azért nem egy szívszorító történettel és alakkal is, szóval a nyugdíjasok eszeveszett tettei mellett elgondolkodtató és megindító jelenetek is vannak.
Clare Pooley annyira jól tud egyensúlyozni a különböző hangulatok között: egyik pillanatban szipogunk aztán meg hangosan nevetgélünk a következő oldalon leírtakat olvasva. Nagyon jó élmény volt a Hogyan öregedjünk meg méltóságmentesen? Ráadásul még egy karácsonyi előadás is befigyel, úgyhogy abszolút jó választás a mostani időszakban elmerülni a Nyugdíjas Klub kalandjaiba.
Blogturné
A General Press Kiadónak köszönhetően, egy újabb humorral és szívvel teli Clare Pooley kötetet tarthatunk a kezünkben. Tartsatok velünk, tudjátok meg ti is hogyan lehet méltóságmentesen megöregedni, ismerkedjünk meg egy csapat érdekes emberrel, ha pedig mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.
Fülszöveg
Ha a kor láthatatlanná tesz, a titkokat is könnyebb elrejteni.
Amikor Lydia részmunkaidőben elvállalja a helyi idősek klubjának a vezetését, visszafogott teázással és szelíd kártyázással teli délutánokra számít. A klub tagjai azonban egyáltalán nem az előre elképzelt, halk szavú szépkorúak: ott van köztük Art, a kleptomániás, bukott színész; a sötét múltja elől rejtőzködő Daphne; és Ruby, a Banksy nyomdokaiba lépő kötögető is, aki fonallal áll bosszút minden igazságtalanságért.
Amikor az idősek klubjának is otthont adó közösségi központ épülete veszélybe kerül, az elszánt idősek összefognak a szomszédos óvoda apró látogatóival és egy igencsak fiatal apukával a ház megmentéséért. A nem mindennapi akciócsoport szokatlan módszerei akár be is válhatnak, ha előbb utol nem éri őket az igazságszolgáltatás…
Kiadó: General Press
Megjelenés: 2024 október 9
Terjedelem: 328 oldal
ISBN: 9789634529385
Fordította: Beke Cz. Zsolt
Megrendelés
Nyereményjáték
A könyv főszereplői olyan idős emberek, akik nem hajlandóak az elvárt mintát követni és korukhoz illően viselkedni. Játékunkban hozzájuk hasonló filmes hősöket talátok a bloggereknél. A Rafflecopter megfelelő sorába írjátok meg melyik filmben szerepeltek ezek a méltóságmentesen öregedő emberek.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladványom
Állomások
11.24: Olvasónapló
11.25: Hagyjatok! Olvasok!
12.02: KönyvParfé
