Ha Kate Quinnnek megjelenik könyve magyarul én mindig jelentkezem, hogy olvasni szeretném, mert eddig még nem csalódtam benne. Történelmi regényeiben érdekes, izgalmas eseményekkel foglalkozik és külön szeretem, hogy a nők szerepére világít rá. A Rózsa Kód is ilyen második világháborús sztori három igazán erős karakterrel a középpontban, akik a színfalak mögött végeztek fontos feladatot: a Bletchley Parkban dolgoztak, ahol a brit titkosszolgálat kódfejtői igyekeztek a tengelyhatalmak titkos üzeneteit feltörni.
A regény két idősíkon játszódik 1940 és 47 között. Az utóbbi idején a britek az évszázad esküvőjére készülnek: Elizabeth hercegnő megy férjhez Fülöp herceghez, s közben egy nő, akit jogtalanul tartanak egy elmegyógyintézetben, kicsempészett üzenetekben kér segítséget régi barátnőitől, akikkel annak idején együtt dolgoztak a Bletchley Parkban: le kell leplezniük egy árulót. A másik időszál 1940-nel kezdődik amikor a három nő először találkozik. Osla Kendall kanadai számrazású társaságbéli lány, akinek van pénze, anyja rengetegszer ment férjhez, s a háború idején haza akarják küldeni, ő azonban nem akar tehetetlenül várakozni, így aztán marad Londonban és családi kapcsolatai révén kiváló német tudására támaszkodva szerez felvételt a Bletchley Parkba. Az odavezető úton találkozik a fejedelmi megjelenésű Mab-bel, aki elhatározta, hogy felküzdi magát szegényes körülményei közül és megfelelő férjet fog aki biztosítja majd neki és imádott húgának a jobb sort a háborút követően. A két lány egy olyan házba kap szobát, ahol a basáskodó anya keze alá dolgozik legkisebb lánya, Beth akit ingyen szolgának tart és teljesen elnyom. Oslának azonban feltűnik, hogy a visszahúzódó, csendes Beth igazából csiszolatlan gyémánt: briliáns az elméje, úgyhogy beajánlja BP-be, ahol bizony tényleg hasznát tudják venni kiváló rejtvényfejtő tehetségének. Ahogy telnek-múlnak az évek, Bletchley Park egyre nagyobb és fontosabb szerepet kap a háborús esélyek megfordításában. Az ott dolgozók hatalmas nyomás alatt állnak, vannak olyanok is, akik idegösszeomlást kapnak és mindenki tudja, s tartja magát ahhoz, hogy a munkája szuper titkos és senkinek soha nem beszélhet róla. A három lány bár barátnők lesznek és a háborús időszakban sok mindenen mennek keresztül néha még egymás előtt is kénytelen titkokat megőrizni: ebből lesznek tragédiák és bomlik fel a barátságuk. De még van valaki a háttérben, aki nem szeretné, ha tevékenysége lelepleződne: a Bletchley Park árulója, aki igyekszik elterelni magáról a figyelmet és hitelteleníti azokat akik kis híján a nyomára bukkannak.
Kate Quinn tehát megint egy nagyon izgalmas helyszínt választott regényében és annyira élénken adja át, hogy milyen lehetett a BP-ben az élet, hogy úgy éreztem én is ott vagyok Osláékkal a különböző barakkokban, a kantinban ahol együtt ebédelnek Alan Turinggal vagy éppen a könyvklubjukban, ahol az Elfújta a szélről vitatkoznak. Mert bizony a szellemi erőfeszítések mellett a kriptográfusok, titkárnők, fordítók és kétkezi szakemberek igyekeztek lazulni, kikapcsolódni: voltak sportversenyek, filmvetítések, piknikek, szakkörök, baráti összejövetelek és saját pletykaújságjuk is. Rengeteg nő dolgozott különböző szakterületen BP-ben és sokkal szabadabban élhettek és mozoghattak, mint a falakon kívül: ezt három főszereplőnk sorsának alakulásán keresztül is megismerhetjük, akik imádták amivel foglalkoztak. Úgy érezhették, hasznosak a társadalomnak, rajtuk is áll a háború kimenetele, ugyanakkor meg is voltak szeppenve, ha a jövőről volt szó. S igazuk is volt, mert még évtizedekig nem kaptak olyan fontos munkát és megbecsülést a barakkokban szolgálatot teljesítő lányok és asszonyok, mint amit a Bletchley Parkban élvezhettek, ráadásul nem is beszélhettek arról, hogy mit csináltak és erre bizony kapcsolatok is rámentek. Nagyon sok a BP-ben tevékenykedú tudósnak se volt azért könnyű elviselni, hogy megkapták: nem harcolnak, nem tesznek semmit a háborúban, holott csak nem beszélhettek róla, hogy igenis az ismereteikkel, a kriptográfiában járatos agyukkal pontosan hogy jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy jóval kevesebben haljanak meg a második világháborúban és előbb legyen vége a csatáknak. A regény utolsó harmadában igazi kémhajszává válik és nagyon izgalmas, ahogy a három főszereplőnk igyekszik megtalálni a téglát, ráadásul a személyes ellentéteikkel is le kell számolniuk ehhez, de a hely, ahol dolgoztak nagyon erős hatással volt rájuk: tudják, hogy a hűségük mit követel, úgyhogy megteszik amit kell.
Kate Quinn ismét úgy dolgozott (az utószóban megírt magyarázatai kimondottan élvezetesek), hogy valós történelmi eseményekhez tökéletesen igaznak érződő karaktereket hozott létre, akikhez egykor élt emberekr szolgáltak mintául. Ezen neveknek utána lehet nézni s valóban élvezetes volt ráismerni alakokra, akiknek a tevékenységét már máshonnan ismertem (lásd Alan Turing, de cameózik Ian Fleming is a kötetben 😊). A főszereplőink igazán egyedi és magával ragadó alakok, különösen az életvidám Osla, volt, akit igazán megkedveltem és nagyon örültem annak, ahogy az élete végül alakult, mert megérdemelte.
Lehet, hogy ez a regény nem annyira akciódús, mint a Vadásznő volt, de szerencsére Kate Quinn nagyon jól tud írni és egyáltalán nem éreztem túlzásnak azt a rengeteg mindent amit finoman beleszőtt a történetbe a Bltechley Park életéről. Sőt, úgy éreztem, hogy még inkább megértettem mi is folyt ott és mekkora szerepe volt ebben is annak a rengeteg nőnek.
A regény mellé nagyon tudom ajánlani a Bletchley – kör sorozatot, illetve a Hut 33 című brit rádiós sitcomot.
Eredeti cím: The Rose-code
Kiadó: Maxim
Fordította: Tomori Gábor
Megjelenés: 2023 (2021)
Terjedelem: 592 p.
ISBN: 9789634995869
Honnan: Kiadótól
Nagyon jó poszt lett, egy pillanatra meg is inogtam, hogy én miért kedveltem kevésbé a többinél! 😀
El tudlak egyébként képzelni ezek közé a nők közé, a BP-ba. 🙂
Valószínűleg jól is éreztem volna ott magam, persze csak ha normális főbérlőm van nem Mrs. Finch 🙂