Akkor most már mondhatom, hogy elolvastam Alice Hoffman minden magyarul hozzáférhető művét, s remélem, hogy jelenik meg még tőle nem kevés, mert elvileg elég termékeny írónő, s eléggé jól tartja a színvonalat. A Hetedik mennyország borítója félrevezető Az ördög háromszöge film plakátjáról van koppintva, de semmi köze a történethez. Lehet, akkoriban azt gondolták az Európa Kiadónál, hogy Sharon Stone-nal bármit el lehet adni.
Egy Long Island-i lakótelepre, 1959 késő nyarán új lakók költöznek: Nora Silk, két fiával érkezik. Férj nélkül. Azaz a jólfésült, egyforma házakból álló környéken, ahol még ki se mondja senki a v-betűs szót, egy elvált nő lesz az új szomszéd. Akit persze azonnal kiközösítenek a többiek, mert nem úgy viselkedik mint ők. Nemcsak hogy nincs férje, de még dolgozik is, a gyerekeire bébiszitter vigyáz, öltözködése is hagy némi kívánnivalót maga után, nem mindig ragyog a háza. Nora hiába igyekszik, senki se hajlandó eleinte befogadni őt és a gyerekeit, magányra van kárhoztatva csak azért, mert más. Hiszen itt a férjek dolgoznak, a nők keményített szoknyában főzik a vacsorát, a gyerekek csendben baseballoznak és mindig nyírja valaki koraeste a füvet.
Aztán persze kiderül, hogy a szépen vágott pázsitok mögött, az időre elkészült vacsorák felett nem mindenkinek olyan tökéletes az élete, mint ahogy azt a szomszédoknak mutatja. De hát nem illik beszélni az elégedetlenségről, a rendellenesről, még akkor se, ha tragédiába torkollanak az események, sőt talán senki se lesz, aki vállalja, hogy ő esetleg sejtette, hogy valami gond van, mert azzal csak magára vetne rossz fényt.
Az amerikai középosztály ártatlanságának elvesztése adja a regény keretét, mert ezekben az években még hittek J.F.K-ben, minden szép volt de aztán már jönnek is a 60-as évek, amikor minden megváltozik.
Hoffmannak ebben a regényében is ott van, ha csak éppen hangyányit is, a mágikus elem, mert a természet és annak megmagyarázhatatlan jelenségei, még egy lakótelepen is körülöttünk vannak. Azért az írónő valahol örök optimista, mert a szimpatikus szereplők élete azért ha fel is fordul, valamennyire rendeződik vagy megtalálják a maguk útját, akár azon az áron is, hogy elhagyják a Bürök utcát.
Már olvastam a kritikádat korábban is, de csak most esett le a v-betűs szó, hogy én is olvasom a könyvet… Valami szitokszóra gondoltam eddig, nem is értem, hogy nem ugrott be a válás… 🙂