Tereza Bouckova cseh írónő könyvében három kisregény található. Mindegyik női sorsokról szól az elmúlt 50 évből. Mert hát akkoriban az élet Csehországban se volt fenékig tejfel. Nem mondhatnám, hogy a politika és a történelem csak háttér, mert erősen beleszól a hősnők életébe. Akik ugyanakkor pont azokat a dolgokat élik meg, mint bármely nő, aki volt már gyerek, szerelmes, feleség, szerető, anya. Az első kisregény az Indiánfutás erősen önéletrajzi ihletésű, hisz Bouckova apja a volt ellenzéki, disszidens író Pavel Kohout, akivel nem lehetett egyszerű a kapcsolata, mindenesetre neki köszönhetően tapasztalhatta családja, meg bárki akinek köze volt hozzá az akkori rezsim minden rossz oldalát. Annyira kelet európai az egész, talán még
jobban hasonlítanak az asszonysorsok a magyarokéra, mint Ljudmila Ulickaja hősnőinek élete, pedig először hozzá akartam hasonlítani a cseh írónőt. De hát Prágában élni az elmúlt 50-60 évben kísértetiesen hasonlít arra, ami Budapesten volt. Vagy talán még durvább lehetett.
Bouckova stílusa tömör, velős, rövid mondatoktól hemzseg, melyek megindítóan ábrázolják a hétköznapi nők fárasztó, gyakran nyomasztó életét, amelyet főleg a munka és az ismétlődések határoznak meg. Történeteiben nem nagyon van menekülés a lélekölő rabszolgamunkából, csak a szerelem, gyermekáldás tud valamennyire feloldozást és reményt adni a hősnőknek.
Könnyűnek tűnő könyv ez, gyorsan olvasható, de elementáris erővel szól mindenféle nőket foglalkoztató problémáról és nagyon ütősek a meglátások, az életek, a sorsok amelyeken keresztül ezek a témák kibontakoznak.
Főoldal, gratulálok!:)