Terry Pratchett: Hölgyek és urak

Végre hosszú idő után új kiadóval és fordítóval ismét megjelent egy Korongvilág regény. Vessetek a mókusok elé, de mivel én anno magyarul találkoztam először a regénnyel (igaz, a 90-es években Angliában szemezgettem a színes borítókkal, de akkor még nem éreztem elég erősnek magamat ahhoz, hogy fantasyt, ráadásul humorosat eredetiben olvassak, mindig visszatettem a Pratchett köteteket a polcra), s bár közben olvastam 1-2t angolul is, úgy
döntöttem kivárom a fordításokat. Mert én aztán nem találtam benne kifogást. Mind a régi mind az új fordító jól dolgozott. Kicsit sajnálatos a jogok körüli vita és emiatt az átnevezések, mert tényleg jó nevek voltak azok (viszlát Viharvész Anyó, Ogg Ángyi, Magrat Beléndek), de a regény felére már nem zavart az egész.

A 14. Korongvilág regény a Vészbanyák “folytatása” vagyis időrendben azt követi, hisz külföldi tartózkodás után hazaér a három boszorkány, s Magrat szinte azonnal készülődhet is az esküvőjére, mert mindjárt itt van a nyári napéj egyenlőség amire Verensz, a király megszervezte az eseményeket. S miközben a fiatal boszorkány próbál beletanulni a királynőségbe, kiderül, hogy bizony Lancre területére újból megpróbálnak bejutni a Hölgyek és Urak. Van még persze férfi néptánccsoport, vidékre látogató varázslók, egy régi
szerelem, a világ második legjobb szeretője, az egyszemélyes királyi testőrség, néhány durvább jelenet, s mindez a megszokott színvonalon. Tényleg egyik oldalon könnye potyog az embernek a nevetéstől a másikon meg izgul nagyon.

A cím a világszép Tündéket rejti, akik tényleg szépek, ennek tudatában is vannak, viszont gonoszak, kegyetlenek és saját magukon, szórakozásukon kívül semmi se érdekli őket. Ezért aztán nem csoda, hogy a vén boszorkák nem akarják,
hogy újra Lancre-ba jöjjenek. Csak hát senki se hinne nekik, mert a tündék olyan szépek…

Pratchett itt ismét fantasy sztereotípiákat fordít ki (tündék), plusz Shakespeare vígjátékot “adaptál” a maga stílusában. A néptáncosok készülődése tiszta Szentivánéji álom.

Ugyan a Korongvilág regények színvonala azért ingadozó, vannak jobban-rosszabbul sikerültek, ez mindenképpen az előbbiek közé tartozik.