Nanny, azaz Minden Dadusok Őstípusa ezúttal nem kortalan vénkisasszony,
mint közszeretetnek örvendő elődje, Mary Poppins, hanem húszas évei
elején járó, életvidám fiatal lány, aki hamarosan gyermekszemélyiség
fejlődésből diplomázik a New York-i egyetemen. Anyagi függetlensége
megőrzéséért heti két napra elszegődik egy dúsgazdag családhoz
dadusnak, hogy X-ék aranyos, értelmes kisfiára vigyázzon. Ám mielőtt
észbe kaphatna, a gyermek anyja, a ravasz és szívtelen Mrs. X már
nemcsak fia pótanyjává, de saját titkárnőjévé-cselédjévé-szakácsnőjévé
és még ki tudja, mivé teszi. Nanny látja a rá leselkedő veszélyeket, de
a gyerek kedvéért kitart. Anélkül azonban, hogy sejtené, a rá bízott
kisfiúval együtt feláldozható figurává válik egy szabályok nélküli,
könyörtelen sakkjátszmában, ahol a gátlástalan játékosok számára csak
egy cél létezik: egymáson átgázolva megőrizni gazdag, ám emberi
szempontból kiürült státuszukat, illetve ellenfelüket kiütni belőle.
Nanny egyetlen fegyvere a szeretet és a fergeteges humor, ám kérdés,
hogy a gazdagok dzsungelében ez elég-e, vagy eleve kudarcra van ítélve
minden igyekezete.
Mivel én is voltam au-pair kíváncsian kezdtem el a könyvet. Néha
pontosan értettem, mit érzett Nanny, igaz az én élményeim nem voltak
ennyire durvák. De nem egyszer gondoltam, hogy de hát nem nekem kéne
nevelni a gyerekeket, nem nekem kéne ekkor is ott lenni velük, meg hogy
ha már elvisznek szórakozni magukkal akkor had szórakozzam, ne csak
gyerekekre vigyázzak.
