Anita Blake vámpírvadász, vagy inkább halottkeltő, azaz nekromancer első megjelenésekor rögtön a dolgok sűrűjéba vág. Egy olyan világban, ahol az USA bizonyos városaiban polgári jogokkal rendelkeznek a vámpírok, zombik, patkányemberek stb. Vannak persze, akik nem szeretik őket, s különböző képpen harcolnak ellenük. Anita halottakat kelt, de nem egy vámpírt ölt már meg. Éppen ezért esze ágában sincs elfogadni a város vámpírmesterének felkérését, hogy nyomozza ki, ki vagy kik öldösik a vámpírokat. Persze azért vannak eszközök, amivel őt is rá lehet venni arra, hogy megggyőződése ellenére dolgozzon. Anita hát nyozom, veszélybe kerül, bár néhol kicsit zavaros, hogy akik felbérelték, miért is akarnak minden áron ártani neki, kész fegyverarzenált hordoz magával, barátait pedig mindenáron kész megvédeni. Lojalitása néhol zavaros, de nem is kell mindig megérteni.
Anita Blake világa sötét, mint Anne Rice vámpírjaié, de kevésbé költői, éppen ezért pörgőbb, izgalmasabb a regény. (Anno még képes voltam az Interjú a vámpírralt elolvasni, persze csak a film miatt, de a Lestat a vámpír már csak ott porosodott a polcomon. De most újra elkezdte a Szukits kiadó megjelentetni a Vámpír krónikákat, de már nem fogok elcsábulni) Természetesen vannak benne durva jelenetek, hiszen mégiscsak gohulok, patkányemberek, zombik között éjszakánként dolgozik Anita. Azért kíváncsian várom a folytatást, hogyan fog tovább alakulni a vámpírok által Hóhérnak hívott halottkeltő élete, kapcsolatai.
