Nekiálltam az újonnan megjelent Goodkind regénynek. Mostanában kevés fantasyt olvastam, és kicsit idegenkedtem ettől is, mert az Idő kerekével is le vagyok maradva a Káosz ura óta, ugyanis elkapott a hiábavalóság érzése, hogy semmi értelme így az egésznek, mert sose lesz vége Rand kalandjainak. Richarddal is ugyanez lehet a helyzet. Elnyúlik a történet és sose bírnak majd Kahlannal boldogan élni amíg meg nem halnak. De egyelőre még tetszik. Robert Jordannál viszont kilátástalannak tűnik és feleslegesnek az egész csűrés csavarás. Jobban kedvelem az olyan sztorikat, amiket befejeznek, nem pedig hitegetnek, hogy majd egyszer talán vége lesz.
Közben pedig sikerült antikváriumban egy Nora Roberst könyvet szereznem, ráadásul angolul és 3 kisregényt tartalmaz 🙂
