Az A mint alibit olvastam az év elején, mert már kíváncsi voltam Sue Graftonra és sorozatára. Pláne a csajra benne, az egyedül élő magánnyomozóra, Kinsey Millhone-ra.. Valamikor volt egy gyenge kísérlet, hogy a Holtponttal elindítják a V.I. Warshawski sorozatot is, Sarah Paretskytől, de nem lett belőle semmi. Angol nyelvterületen elég nagy hagyománya van – talán Miss Marple miatt – a női nyomozóknak. Valamikor ez vonzott Vavyan Fableban is, és a Halkirálynő sorozatban. Na és persze most éppen Eve Dallas a nagy kedvenc, hála J.D. Robbnak (alias Nora Robertsnek).
De vissza az ABCs könyvekhez. Amolyan régimódi a vonalvezetés, a csaj nyomoz és rá lehet jönni, ki a gyilkos. Többnyire az indítékot is maga találja ki és ha eddig eseménytelen is volt az élete, ebben az első két kötetben mindenképpen felpörögtek körülötte a dolgok. Száraz egyenes stílus, Kinsey nem teljesen szimpatikus, ahogy maga is bevallja, eléggé igénytelen, de egyelőre egyenes és szilárd jellem. Vajon milyen lesz a többi, megjelenik e magyarul az egész sorozat mert szívesen olvasgatnám tovább. Egy időben úgyis hiányoztak az igazi krimik és én nem vagyok Agatha Christie rajongó, hogy őt szedjem elő, Grafton azonban színvonalas és érdekes legalábbis ahhoz eléggé, hogy továbbra is figyelemmel kísérjem a regényeit.
