Természetesen, ismét nagyon ambiciózusan vágtam neki a VCS-nek év elején. Sőt mondhatni az év feléig jól is álltam és ahogy az ilyenkor lenni szokott, kicsit elengedtem magamat. Ennek meg is lett az eredménye, mert bár belekezdtem a 10. és 11. olvasmányba (az egyik hangoskönyv), de már látom, hogy éjfélig nincs esélyem egyiket se befejezni. Viszont még így is elégedett vagyok, mert 9 könyvvel csökkentettem a Várólistámat.
Mivel egy kivételével egyáltalán nem írtam a könyvekről, pár sorban megemlékezem róluk. Itt megnézhető az eredeti lista, ha valakit érdekel 🙂
Időrendben tehát ezek voltak, amiket elolvastam:
Craig Thompson: Blankets – Takarók Január 12
Ezt olvastam először, mert könyvtári volt és valaki más is tett rá előjegyzést, tehát már január közepéig vissza kellett vinnem. Pár éve nagyon menő volt ez az életrajzi grafikus regény, de én többet vártam tőle, azt hittem nagyobb ívű és mélyebb lesz, mint Alison Bechdel: Fun Home-ja volt.
Ottessa Moshfegh: My Year of Rest and Relaxation – február 10
A regény, amiről még írtam is a blogon. S bármennyire is nem az én világom volt, határozottan érdekesnek ítéltem, dagonyáztam a katasztrofaturizmusban és még mindig gondolok rá. De ettől még nem akarok több Moshfegh-et olvasni 🙂
Deborah Frances-White: The Guilty Feminist – február 23
A Guilty Feminist az egyik rendszeresen hallgatott Podcastom még mindig. Deborah az első kb 5 év témáit foglalta össze a könyvben. Okos, találó, összeszedett, vicces és nagyon lehet azonosulni vele
Richard Ayoade: Ayoade on Ayoade – március 3
Szeretem Richard Ayoade-t, a humorát a műsorait, de nekem ez a könyve túl köldöknézegetős volt. Annyira magasra vitte a parodizálást, hogy a végén semmi értelme se volt. Anti-memoir?
Molly Harper: Sweet Tea and Sympathy – április 6
Pár éve Molly Harper nem tud tévedni nálam. Legyen szó vámpír könyvtároskisasszonyokról, sárkányokról, vagy mint itt egy temetkezési vállalkozásról. Még amikor egyszerű déli regényt ír mágia és paranormális dolgok nélkül, akkor is roppant szórakoztató.
Sophie Kinsella: My Not So Perfect Life – május 10
Sophie Kinsella is mindig jó választás számomra. Megint úgy indult, hogy a főszereplőt nem kicsit szerettem volna megrázogatni, de emlékeztetnem kellett magamat, hogy még csak 25 éves, abba belefér a viselkedése. Aztán teljesen máshova futott ki a történet mint vártam, szóval vicces is volt és meglepő is.
Genevieve Cogman: The Invisible Library – június 1
Megint egy olyan spekulatív fikció, amit nekem találtak ki. Kalandergény, alternatív történelem, badass könyvtároskisasszony. Elképzelhető, hogy folytatni fogom a sorozatot.
Marisa de los Santos: Falling Together – október 7
Azt hiszem többet vártam tőle, mert annyira kellemes emlékeim vannak korábbi találkozásunkból (És besétált a szerelem). Jó, volt, kedves néhol meglepő, máshol megható, csak valahogy kevés és a végén szerettem volna a főszereplőnket jól megrázni. Az utolsó fejezetet el lehetett volna hagyni és plusz 1 csillag még becsúszott volna.
Angie Thomas: On the Come Up – november 7
A Gyűlölet amit adtál nagy kedvencem volt, kíváncsi voltam, vajon tudja-e hozni a színvonalat Angie Thomas. Már nem ütött akkorát, mint az első regénye, de érdekes problémák voltak felvezetve ebben is. Ráadásul főszereplőnk egy feltörekvő rapper, akiben az egyik legjobb, hogy tényleg úgy viselkedik és olyan döntéseket hoz, mint a tinik. A hangja viszont kimondottan egyedi volt.
Hangoskönyvben pedig elkezdtem a Winter of the Witch-et, hogy végre befejezzem Katherine Arden trilógiáját. Illetve elkezdtem a Tizenegyes állomást, mert szeretném megnézni a sorozatot, s előtte tudni akarom, milyen a regény.
Szóval idén se lesz plecsnim, de a 9 befejezett könyvre büszke vagyok. Ha pedig még az utolsó kettőt is hozzá tudom venni, akkor igazán nem is volt annyira rossz ez a mostani vállalás/teljesítés arány.
