Amikor december közepén olvastam Christina rajongó beszámolóját a regényről, azonnal néztem a helyi könyvtár katalógusát és siettem kivenni a könyvet. Alig vártam, hogy elkezdhessem olvasni, mert a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet. Elvégre melyik könyv ne vonzana, ahol Cary Granthoz hasonlítják az egyik kulcsszereplőt. Ahogy Cornelia megfogalmazza: “azt a kétségtelenül egyetemes igazságot, miszerint Jimmy Stewart mindig és vitathatatlanul a legeslegjobb ember, amíg Cary Grant fel nem tűnik a színen.”
Cornelia Brown egy philadelphiai kávézót vezet, ahova egy téli reggelen besétál Martin Grace aki annyira hasonlít Cary Grant-re, hogy szinte jogdíjat kéne fizetnie az örökösöknek. Első találkozásukkor azonnal szópárbajba bonyolódnak ami mindkettejüket feldobja, csak úgy szikrázik körülöttük a levegő és a lány, aki bolondul a régi filmekért és tárgyakért amiknek története van, elhatározza, hogy márpedig ő beleszeret ebbe az emberbe és akkor minden vágya teljesül.
Közben párhuzamosan megismerkedhetünk Clare Hobbes-zal, aki édesanyjával él és kedvencei az árva vagy félárva lányokról szóló könyvek (Anne Shirley, Jane Eyre stb. a példaképei), s akinek az életébe akkor keletkezik törés amikor az anyja hirtelen furán kezd el viselkedni. A kislány nem tud kihez fordulni és először megpróbálja egyedül átvészelni a napokat, s amíg iskolába kell járni egész jól veszi az akadályokat, de aztán végső kétségbeesésében olyan emberhez kell fordulnia, akinek odaadásában már régóta nem bízik.
Cornelia és Clare élete összefonódik és egymásba kapaszkodva igyekeznek megoldást találni a helyzetre. Ebben segítségükre van a kávézós sógora, biztos családi háttere és bohém barátai meg egy váratlan örökség. Kiderül, hogy nem mindig kell messze keresni azt, ami vagy aki boldoggá tehet minket és hogy valóban létezik szerelem az első látásra, még ha nem is úgy, ahogy elképzeli az ember.
Úgy gondoltam, hogy karácsony környékén megfelelő olvasmány lesz az És besétált a szerelem (ami egyébként pont karácsony környékén játszódik), s talán ha kicsit több időm lett volna leülni és belebújni a könyvbe, igazán belefeledkezni órákra, akkor jobban magába tudott volna szippantani. Mert Cornelia elbeszélését, főleg stílusa miatt, ami áradó, csapongó, ugráló és még költői is (hiszen Marisa de los Sanots amúgy költő is) úgy lett volna érdemes olvasni, hogy meg lehessen rágni amit gondol, amit próbál megértetni velünk. De ez most nem jött nekem össze és talán ezért is nem tudott annyira elvarázsolni a kötet. Pedig határozottan jól indult és imádtam az összes régi filmes utalást benne, hisz nekem is az egyik kedvencem például a Philadelphiai történet, mert ugye ott van benne a korszak három legnagyszerűbb színésze: James Stewart, Katharine Hepburn és Cary Grant. Cornelia nagyon szerethető hősnő és Clare meg bátor, a mese pedig amit írt igazán szívszorító. De valahogy most mégse sikerült annyira elvarázsolnia, mint vártam. Ennek ellenére ez egy nagyon kedves és szerethető könyv, tényleg igazi mese felnőtteknek.
Ugyanakkor a szereplők sorsa érdekel annyira, hogy kíváncsi legyek a regény folytatására, ami Belong to me címmel már megjelent.
Eredeti cím: Love Walked in
Kiadó: Ekren Kft.
Fordító: Lorschy, Katalin
Megjelenés: 2007 (2005)
Terjedelem: 327 p.
ISBN: 9789638756534
Sajnálom, hogy neked ez annyira nem tetszett mint nekem. 🙁 Remélem azért nem fogod elhagyni az oldalamat. :D:D:D:D
A folytatással már találkoztam egy-két helyen, emlékszem a csizmás borítóra! 🙂
Nagy a divatja a cipős designnak az időutazó óta úgy látom 🙂 Ezen is cipős-térdzoknis kislány van. 🙂
Ja és állítólag a Trivium megvásárolta a jogokat és ha minden igaz jön akkor jön a könyv folytatása is Magyarországra, legalábbis az Ekren Kft. ezt állította amikor rákérdeztem. 🙂
Christina nem volt ez rossz, csak nem annyira varázsolt el, mint vártam. Ennek persze te vagy az oka, olyan szépeket írtál, hogy nagyok voltak az elvárások:) A folytatás feltétlenül érdekel, mert megszerettem a szereplőket
Én tavaly karácsonykor olvastam ezt a könyvet, úgy összességében nagyon tetszett, de voltak olyan részek, amik valahogy nem kötöttek le, viszont tényleg egy bájos történet, ( áh, Cary Grant!) érdemes elolvasni. A folytatásáról nem tudtam, és nagyon örülök a jó hírnek.