Még amikor pár éve olvastam Naomi Novik: Rengeteg című könyvét, még eredetiben, (mert nem is reméltem, hogy meg fog jelenni magyarul, hogy aztán kellemesen csalódjak, mert aztán a Gabo kiadta), a következőt írtam róla:
Nem trilógia, nincs folytatás, bár azt el tudom képzelni, hogy ebbe a világba még visszatér, esetleg más szereplőkkel, mert arra meg lenne igényem, annyira jó volt megmártózni a mesében.
S nem is kellett sokat várni arra, hogy jöjjön a “folytatás”, ami igazából pont azt adta nekem, amit kértem: egy újabb önálló történetet, abból a világból, amit annyira megkedveltem. S szerencsére Novik is az a szerző, aki szereti, ha egy történetnek van eleje, közepe és vége, úgyhogy megint egy kerek egészet kapunk és már megint rengeteg izgalmas aspektust és hőst, magával ragadó mesét és megint mindezt kevesebb mint 500 oldalban, ami tényleg olvastatja magát.
Mirjem pénzbeszedők leszármazottja, de míg a nagyapjának jól ment ez a foglalkozás, az apja nem igazán ügyes és inkább ők maradnak pénzszűkében, minthogy visszakérje a tartozásokat azoktól akiknek már adott. Amikor a lány azt látja, hogy mások mennyivel jobban élnek az ő pénzükön, az anyja pedig a Litvászban egyre hosszabbodó télben egyre rosszabbul van, saját kezébe veszi a dolgokat. Utána jár és behajtja a tartozásokat. Aki nem tud fizetni, attól elfogad mást is, mint például Vanda iszákos apjától, aki a lányát adja nekik oda szolgálónak és fizetés helyet ledolgozhatja a tartozást. Vanda kimondottan örül az élet ilyen fordultának, ugyanis otthon csak napról napra tengődtek és tudta, hogy az apja előbb-utóbb feleségül fogja adni a legtöbbet ígérőnek, viszont ha ő biztosítja a családnak az adósságuk csökkenését, még hajadon maradhat egy darabig. Munka mellet sokat tud tanulni Mirjemtől akinek a pénzbeszedés és alkudozás aztán annyira jól megy, hogy még a télélt felelős titokzatos népnek, a sztarikoknak az uralkodója is felfigyel rá, s arra kényszeríti, hogy változtassa az ő ezüstjét arannyá. A lány elmegy a városba, ahol a család egyik ismerősével az ezüstökből ékszert készítenek, amit aztán a herceg vesz meg, aki reméli, hogy hétköznapinak tűnő lánya, Irina ezek segítségével jó parti lesz és akár még a cár szeme is megakad rajta, s feleségül veszi. A három lány élete, bármennyire is különbözőnek tűnik, összefonódik és együttes erővel tudnak szembeszállni az országukat és szűkebb otthonukat is fenyegető démonokkal, legyenek azok a tűz vagy a jég világából valók.
Ha azt olvassuk, hogy Naomi Novik mesei elemeket használ fel a történetében, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezt egészen másképp teszi, mint megszokhattuk. Igen, ott van a fülszövegben, hogy az Ezüstfonás a Rumpelstilskin Zörgőfürge történetét mondja el, de ez megint csak egy aprócska szelete az egésznek. Igen, benne van a történetben az ezüst arannyá változtatása, a nevek fontossága, az ellopott nyár, egy hercegben élő démon vagy éppen a boszorkánykunyhó az erdőben, de ezeken túl megint jól belenyúlunk a szlávos mesevilágba is. Pont ezért imádtam a magyar borítót is, mert az ott szereplő ezüstös ékszerek (gyűrű, lánc, korona) mind fontosak a történet szempontjából illetve pont úgy van felöltöztetve a fehér erdőben álló nőalak, mintha a Rézhegyek királynőjéből lépett volna elő. (Konkrétan nem emlékszem egyetlen orosz szovjet mesefilmre se, amiket lenyomtak ovis/általános iskolás mozizások során a torkunkon, de néha csodás kosztümök voltak, s egy ilyen vörös-arany fejdíszes nagy szemű szép hölgyre képe még mindig meg van valahol a memóriámban).
A mese motívumokon túl pedig még nagyon is valóságos dolgok is helyet kapnak a regényben. Mert benne van az antiszemitizmus, hogyan hergelik bele magukat emberek az üldözésbe, milyen mély nyomokat tud hagyni a családon belüli erőszak, ugyanakkor mennyire erős kötelék tud kialakulni egy olyan csoport tagjai között is, akik nem vér szerint kerülnek össze. Na és persze ott vannak benne a nők, akik csendes határozottsággal és hozzáértéssel mindenféle nagy fanfárok nélkül visznek véghez figyelemre méltó tetteket anélkül, hogy sejtették volna, képesek erre. Mirjem tényleg arannyá tudja változtatni az ezüstöt, Irina ki tudja aknázni a sztarik ékszerekben rejlő mágiát, Vanda pedig még nagyobb mágiát sajátít el: megtanul írni és számolni.
Novik ráadásul nagyon érdekesen írta meg a könyvet, váltott szemszögből, de akár fejezet közben is előfordulhat, hogy másik szereplő szemén át látjuk a történteket, s ez nincs kiemelve, tehát nem úgy van, hogy Első fejezet: Mirjam hanem pár mondat után derül ki, hogy éppen ki beszél. S ez egyáltalán nem zavaró, sőt teljesen jól követhető minden, még akkor is, amikor később a három fő nőalakon kívül másoktól is kapunk benyomásokat. Különösen jól eltalált lett még Sztyepon, Vanda legfiatalabb öccsének a szemszöge, aki egészen más, gyermeki látásmódot hozott a sok felnőtt nézőpont közé.
S persze a nők igazán magukkal ragadó egyéniségek, s bár történetük össze-összefonódik, kapcsolódik mindegyiküknek a maga útján és helyén kell megtalálni a helyes válaszokat. Ez nem jelenti azt, hogy mindig jó döntéseket hoznak, sőt azt sem, hogy amit elsőre gondolunk róluk, vagy a helyzetükről pont az az igazság. A regény folyamán annyi minden változik. Vanda csak saját magával akar foglalkozni, aztán megtalálja az igazi családját és ragaszkodni kíván hozzájuk amíg csak lehet. Irina a szürke kisegér, akiről kiderül, hogy igazán jó politikai érzéke van, a népét kívánja megmenteni, csak azt nézi, hogy azoknak jó legyen akik rá számítanak. Mirjem pedig, akinek meg kellett keményítenie a szívét igazi élet és halál kérdésekben kell döntenie, néhol nagyon gyorsan, s néha bizony úgy, hogy a saját katasztrofális választásait kell 180 fokos hirtelen fordulattal helyre tenni. S persze közös fő jellemzőjük, hogy nem törődnek bele abba a sorsba, amit az életükben szereplő férfiak kitalálnak nekik, hanem kiharcolják saját jogukon a helyüket.
Annyi, de annyi szintje van ennek a történetnek, hogy egy ilyen kis beszámolóban ki se lehet rá térni. Mégis minden tökéletesen kompaktul van megírva, világépítés, mesei elemek, jellemfejlődés, kalandok, feminizmus (ja majd pont kihagyom ezt a szót :P), ugyanakkor mégis van idő arra, hogy olyan apróságokba is belefeledkezzünk, mint egy ágytakaró szövése: a fantasztikum mellett a teljesen hétköznapi dolgokba. S mindeznem győzöm hangsúlyozni, kerek egész történet, megáll a saját lábán, nincs függővég, meg folytatás belengetve. Én meg megint csak azt remélem, hogy Novik folytatja ennek a világnak a feltérképezését és újabb mondákat és felejthetetlen hősnőket hoz el nekünk.
Eredeti cím: Spinning Silver
Kiadó: Gabo
Fordította: Heinisch Mónika
Megjelenés: 2018 (2018)
Terjedelem: 454 p.
ISBN: 9789634067344
Honnan: Vásárlás, saját példány
